Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

CSECSEMŐKOR - Ruházat

Elmaradhatatlan volt a kis puhafőkötő (kisfékető, sipka, kissipka, alsósipka, babasipka)

69 hogy a fülit nyomja helyre, hogy ne görbüljön fel a füll Ez általában gyolcsból, maradék delénbői, zefirből vagy más mosóanyagból készült. Nem feltétlenül kellett tiszta fehérnek lennie, volt fehér alapon mintás vagy rózsaszín, világoskék, amit korábban nemétől függetlenül, felváltva adtak a gyermekre. Szabhatták két részből, mint a keresztelői öltözetnél ismertetett példányt. Máskor a fejtetőt takaró és a hátát kiadó széles csík hosszanti oldalához varrták a nagyjából négyzetes oldallapokat. Díszítése mindössze keskeny slingelt vagy kézzel horgolt csipke szeges, amit az arc körül fodrosán alakítottak ki. Előfordult sima margitdisz szegő is. Szokás volt házilag is horgolni, kötni kis főkötőket, legtöbbször fehér szövőpamutból, de szintén lehetett rózsaszín, világoskék is, utóbb a gyermek nemétől függően. A két világháború között egyre általánosabb, hogy boltban veszik a csecsemő fejfedőjét. Ennek már mindig sipka a neve. Módos anya valamennyi réklihez vásárolt mintájában illő sapkát. Általában azonban 3—4 ilyen öltözetdarab elég volt egy gyermeknek.

70 Ünnepi alkalomra e kisfékető fölé még egy főkötőt adtak. A szegény, sokgyermekes családoknál a kétféle főkötő nem sokban különbözött egymástól. Ugyan az ünnepi mindig fehér volt, s valami kis szalagdíszítést varrt rá az anya. Vizsgált időszakunkban azonban már általánosnak az tekinthető, hogy egy ünnepi főkötőt minden gyermeknek csináltattak legtöbbször a helybéü varróasszonnyal. Anyaguk, díszítésük változatos volt egy-egy falun belül is, s táji eltérések még tendencia jelleggel sem igen állapíthatók meg.

71 Többnyire selyem volt az alapanyag, s mindig bélelték gyolccsal, hogy legyen egy kis tartása. Előfordult, hogy az egészet beborították ritka csipkeszövettel, széles selyemcsipke csíkokkal. A díszítéshez fehér, rózsaszín vagy kék taftszalagot használtak.

72 A szalag rakása, Táncolása változó volt. Gyakran a szalagráncok közé gyöngyöket varrtak,a rakott szalagsor rögzítésére pedig készen vett díszcsíkokat (ragyogós, rezes, ezüstcifra stb.) használtak. Általános az volt, hogy a díszítés a gyermek arca körül futott, s a széles taftszalag megkötőt oldalt kötötték nagy csokorra.

73 A csecsemő fürdetés után kapott tiszta ruhát, ha kétszer fürdették naponta, akkor előfordult, hogy este ugyanazt adták vissza rá, csak reggel vettek elő másikat. Mint említettem, a gyermekholmit a fürdővízben mosta ki az anya, először mosószappannal. Utána ismét beszappanozták, beletették az üres fürdetőteknőbe, s forró vizet öntöttek rá. Addig hagyták, amíg annyira huit a víz, hogy kezük már elbírta, átnyomkodták, majd