Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

CSECSEMŐKOR - Fürdetés

módos gazdaházaknál azonban már külön erre a célra vettek a cigányoktól egy — egyébként szintén hurkamosónak készült — teknőt,

54 s amikor nem volt apró gyermek, feltették a padlásra. Ugyancsak a tehetősebbeknél a 30-as évektől volt lavór is, s amikor már ülni tudott a gyermek, inkább abban mosdatták le. A teknőt lócára, székre tették. A bábaasszonytól annakidején megtanulták, milyen hőmérsékletű víz a legjobb. Volt, aki egy vászondarabot is tett a vízbe a csecsemő feje alá. Szappant (a nagygazddknál emlékezet szerint már babaszappant

55

) ritkán használtak, akkor is az apróság haját mosták vele. Úgy vélekedtek, tiszta vót a gyerek testi, elég csak egy kis puha rongy segítségével lemosogatni.

5 6 Utána vászonba csavarták bele. Ennek neve kifogó (Litke, Ipolytarnóc), kivevő (Ludányhalászi), szedő (Hugyag, Örhalom), Balassagyarmattól nyugatra nem találtam rá külön elnevezést (pl. vászonba csavartuk, becsavarták ruhába). Régi bőgatyákat szedtek szét erre a célra, mivel a sokat mosott vászon jól szedte a vizet, s puha is volt. Két vászonszélességet hagytak jobbára egyben, a hossza pedig annyi volt, amennyi a gatyáé. örhalomban a módosabbak inkább három szélből csinálták. Nagyjából beszegték az anyagot, s készen is volt. A két világháború között aki nagyon rá akart tenni, végből vett puha lenvásznat, 1-1,5 métert, s előfordult, hogy színes hímzőpamuttal körbeendlizték. Ez azonban ritka volt. A jómód inkább abban nyilvánult meg, hogy minden gyermeknél újabb gatyát szedtek szét, míg a szegényebbek kimosták és eltették a következőnek. Egy gyermeknél elégnek tartottak egy kifogót, a legközelebbi fürdetésig volt idő megszárítani. A vászonba csavart apróságot nyalábba (karjában) tartotta az anya, amíg a textília felszívta a vizet. Drégely palánkon. Patakon volt, aki külön még tartott egy - ugyancsak sokat mosott - gyolcsdarabot, s azzal felitatta a csecsemő testhajlataiban maradt nedvességet. Ezen alkalmi használatú rongynak külön neve nem volt. A fürdővízbe beáztatták a csecsemő szennyesét, s reggeli fürdetéskor mindjárt kimosta az anya, az esti fürdővízben viszont gyakran reggelig benne hagyták, a teknőt betolva az ágy alá. A gyermek fürdővizéhez hiedelmek is fűződtek. Általánosabb az, hogy - csakúgy, mint az első fürdetésnél — nem jó olyan helyre önteni a vizet, ahol keresztüljárhatnak rajta. Ezért a cseppegtető alá,legtöbb helyen pedig a trágyadombra öntötték még a két világháború között is.

5 7 Bár arra már nem tudnak válaszolni, hogy ellenkező esetben milyen ártalom érhette volna a csecsemőt. Nagyorosziban viszont úgy tartották, hogy éppen az útra kell önteni a vizet, ahol sokan járnak, mert akkor sokan fogják sze-