Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)
KERESZTELŐ - Komák kapcsolata
szlovákoknál a keresztelői lakoma résztvevői a csecsemőre szórtak pénzt - az ajándékozáson túl azon mágikus céllal is, hogy mindig áldott legyen —, nemegyszer beborítván a gyermeket a fényes fémpénzekkel (Krupa A., 1973. 193.). Ez természetesen nem a bába fizetségét jelentette. 112. Garády, 1854. 29.,Reguly A., 1975.104. 113. Talán ezt váltotta fel a vánkuspíz, amit vidékünkről egy korábbi szerző sem említ. 114. A férfiak megpatkolásáiz nem találtam adatot (vö.FarkasP., 1911. 154.). Olyan szokásra sem emlékeznek, hogy a gyermek majdani egészséges fejlődése érdekében ócska cserépfazekakat vagdaltak a ház ajtajához, küszöbéhez (vö.Kálmány L., 1885. 20., Dörfler F., 1893. 214., Kissi., 1919. 87., Beck Z., 1975.504.). 115. Ld. még Farkas P., 1911.154. 116. Ennek kiélezett változata a házasságon kívül született gyermek keresztelője, amikor még a koccintás is elmaradt. 117. Észak-magyarországi vonatkozásban megállapíthatjuk, hogy vidékünk gyakorlata a keresztelői étrend alakulását illetően konzervatívabb sajátosságokat mutat. Az ételfélék lassúbb ütemű polgárosodása mellett viszont nálunk a gazdarétegnél már a második világháborút megelőzően jelentkezik a pazarlás (vö.Morvay /., 1950. 157-159.,FülöpL., 1969. 15.,Schwalm E., 1974.311.). 118. Balassagyarmaton a szlovák nagygazdák gyakorlata egyezik az őrhalmiakéval, a szegényebb családoknál az egyszerűbb formák is mindjobban elszürkültek a városi szegénység nem paraszti rétegeivel való, kényszerű közeledés révén. Az ipolyszögi gyűjtések nem különböznek a más községek szegényebb rétegeitől származó adatoktól. Lényegében Csesztve tekinthető rétegződés szempontjából átlagos községnek. Itt összetettebb a kép. A katolikus magyar és evangélikus szlovák szokásanyag történeti keveredését a későbbiekben szeretném más, megyei szlovák betelepítésű falvak (Galga mente, Salgótarján környéke) emlékanyagával összevetve, alaposabban megvizsgálni. 119. Megemlítem, hogy múzeumunk pataki takarítónője, aki az apósáéknál generációs családban él, unokája megszületésekor (1980) itaüal vendégelte meg munkatársait. Kérdésemre azzal indokolta, hogy nagy keresztelőt nem tartanak (a fiatalok már Balassagyarmaton laknak a menyecske szüleinél, az újszülött apja éppen katonai szolgálatát tölti), így nem hívhat meg bennünket, s ezt szeretné pótolni a kínálással. 120. örhalomban ez a nagyszülők kötelessége. 121. Hasonló változások tapasztalhatók Túrán is. Míg korábban e községben sem volt szokás ajándékot vinni a keresztszülőknek keresztelőbe, az 50-es évek második felében már ruhafélét ad a keresztanya, sőt a vasutasok körében megjelenik az
