Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

KERESZTELŐ - Keresztelő

zonyos módosulásokat a gyűjtőterületen belül. A Szécsénytől keletre, a losonci út, vasút mellett fekvő falvak kultúrájának egyéb területen is jelentkező, egészségesebb, polgárosodási tendenciájával feltétlenül összefügg, hogy a túlzások kevésbé jelentkeztek a keresztelő kapcsán, még a nagygazda rétegen belül is. A keresztelő megmaradt szűkebb, szolidabb családi ünnepnek. Ha külön is tartották vasárnap a lakomat, nagyobb a hasonló ság az A

3 típussal. A Balassagyarmattól nyugatra eső falvakban a tendencia megegyezik az örhalom—hugyagi fejlődéssorral, de az ésszerűség határain belül marad a keresztelő megünneplése, s nem olyan szembeszökőek a különbségek rétegződés szerint. A századfordulótól a második világháborúig terjedő időszakban tehát a szűkebben értelmezett keresztelői szokások több változata különíthető el az Ipoly menti falvakban. E különbségek döntő hányada a társadalmi rétegződésből, az egyes községek gazdasági, társadalmi fejlődésének sajátosságaiból, ütemkülönbségéből adódik. Lényegében e tényezők hatókörén belül helyezhetők el ezen időintervallumban már a betelepült evangélikus szlovákok leszármazottainak gyakorlatában feüelhető eltérések is, illetve a más vaUási felekezethez tartozás szolgál magyarázattal.

118 Mindössze Patak és Dejtár idevonatkozó szokásgyakorlatának sajátosságára nem tudok megnyugtató magyarázatot. Bár korábbi részletes leírások nem állnak rendelkezésünkre, annyi valószínűnek látszik, hogy az A és B alaptípus egymás mellett létezett, attól függően, hogy hányadik gyerekről volt szó a családban. E két községben azonban csak az egyszerű forma mutatható ki az 1950-es évekig. Kétségtelen, hogy számottevő gazdaréteg nem volt e két községben. Viszont nem sokkal rosszabb e tekintetben pl. Drégelypalánk helyzete, másrészt Ipolyszög a tiszta zsellérfalu múltjával sem mutat ilyen fokú eltéréseket. Az a körülmény, hogy a férfiak jórésze hétközben ?. falutól távol dolgozott, éppen a vasárnap megtartott összejövetelt indokolná. Annyi tény, hogy a falutól távol vállalt munka következtében egyre csökkent a férfiak szerepe a családi életben, s talán ez is hozzájárulhatott, hogy a születés megünneplésében való részvételüket nem érezték feltétlenül szükségesnek. Mindez azonban kevés az indokláshoz, a problémát intenzív helyszíni gyűjtés után sem tudom megoldani. A leírt eltérések a második világháborút követően kiegyenb'tődtek. A keresztelő szokásának ma is élő változata (C típus) a B

3 típusból fejlődött ki fokozatosan, kisebb-nagyobb időeltolódással az 1950 és a 70-es évek eleje által behatárolt időszakban. A kórházban szülés terjedésével a bába személye kimaradt, keresztelői szerepét a családtagok veszik át.