Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

KERESZTELŐ - A születés hivatalos bejelentése - A keresztszülők kiválasztása

Mindezen indokok egybevágnak azzal a jelenséggel, hogy a legszegényebb­nek mondható községekben válik előbb általánossá az új gyakorlat. 32 Legtöbbször valamelyik szülő testvérét, ritkábban elsőfokú unoka­testvérét kérték fel. A házaspár közösen megegyezett abban, hogy melyi­kük rokonságából választanak. Már láttuk, hogy Dejtáron és Patakon a férfiak távoü munkahelye miatt az asszonyoknak jelentősebb szerep ju­tott a családi életben. Feltehetőleg ezzel függ össze, hogy náluk általában az asszony testvérei jöttek először számba, mégpedig inkább a leánytest­vérek, örhalomban, Hugyagon a férj rokonsága volt az előbbre való. Másutt határozott tendencia nem mutatkozik e vonatkozásban. Itt említem meg, hogy régen nagyon ritka volt a más faluból hívott keresztszülő. Ha mégis előfordult, az illető mindig a közeli rokonsághoz tartozott. Mióta nem idegent választanak, gyakrabban előfordul, hogy nem falubeü kereszteltet. Legújabban távoli városokban élő családtago­kat is szívesen kérnek fel, mintegy a távolság miatt lazuló rokoni szálak megerősítése érdekében, de esetenként presztízs okokból is. A keresztszülőket párba hívták, vagyis házastársak, vagy legalábbis jegyesek voltak, 33 s ugyanaz a komapár volt végig minden gyermeknél. Előfordult ugyan, hogy ha a legény komolyan udvarolt valakinek, vagy ha a leánynak volt szeretője, együtt hívták őket. 34 Amikor azonban a szülők nem voltak megelégedve gyermekük párválasztási szándékával, nem egyeztek bele, hogy együtt kereszteltessenek, mer' ez olyan össze­boronálás féle vót, oszt hátha akad jobb. 35 Olyan esetben, ha együtt voltak keresztszülők, de nem lett házasság a kapcsolatból, amelyik fél a másik mellé lett hívva, mentesült a további kötelezettségek alól a kereszt­gyermekkel szemben. Leggyakrabban a még nem házas kersztszülőt valaki kisegítette a csa­ládból. Legénnyel jobbára az anyja ment, leány mellé valamelyik fiútest­vérét, esetleg apját írták be az anyakönyvbe. 36 Ha rokon keresztszülőt választottak, általában az egyik szülő hozzátartozói közül került ki az egyik, másikéból a másik keresztszülő, előzőleg azonban megegyeztek abban, hogy ki tekintendő véglegesnek. A későbbiekben annak házastár­sát hívták, aki így a koma, Ületve a komaasszony lett, s reá hárultak a funkcióval járó további kötelezettségek annál a gyermeknél is, akinek keresztelésén még nem volt jelen. A helyettesítő személyt a kereszteléssel kapcsolatos teendőkön, adományokon kívül utóbb semmi kötelezettség nem terhelte. 37 A keresztanyám, keresztapám megszólítás megillette ugyan, de ha a gyermeket megkérdezték, kik a keresztszülei, mindig a

Next

/
Thumbnails
Contents