Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

GYERMEKÁGY - Avatás

69. Ilyen helyzetben avatást helyettesítő, laikus szokásokról beszámol Gönczi F., 1937. 89. Ismerünk hasonlót a Garam mente felső szakaszán élő szlovákság körében is:Horváthová, E., 1974. 247. 70. Ennek bizonyítására ld. még Schram F. agendákból levont következtetéseit (Schram F., 1957. 136.), továbbá Dörfler F, 1893. 208. 71. E szokáshoz a tirpákoktól hoz párhuzamot Márkus M. Ott a templomba indulás előtt itatnak sok vizet és tejet az anyával, hogy legyen bőven teje. A szerző szerint e hit a Nógrád és Zólyom megyei szlovákok körében is ismeretes (Márkus M., 1943. 169.). — Olyan szokásra, hogy a templom porából avatás alkalmával vittek volna haza, nem emlékeznek (vö. Liszt N., 1906. 43., Gönczi F., 1937. 89., Bartha K., 1973. 103.). 72. Előírásszerű köszöntők nem voltak szokásban (vö. Kálmány L., 1885. 31 - 35.). 73. Vö. Kálmány L., 1885. \A.,Istvánffy Gy., 1890. 299., 1911. 228. 74. Volt, hogy a vászonneműnek csak azt a végét öblítette ki, amit feltétlenül szükséges volt. A véres mosóvízre szintén érvényes volt, miszerint olyan helyre kell kiönteni, ahol nem jár senki. 75. Az 1820-as években megyénkben a városi, tanult bábák járandósága szülésenként negyed kua búza és 4 garas volt (Mocsáry A., 1820-1826. Iv. 258.), a század közepén a falusi parasztbába negyedrész gabonát kapott (Garády, 1845. 30.). Az 188l-es országos szabályrendelet a községi elöljáróság által megszabott díjakról beszél (Nógrádvármegye szervezete és szabályrendeletei, I. Balassagyarmat, 1901. 152.). A gyakorlatban ez 1885-ben negyedrész búzát jelentett (Nógrád megyei Levéltár. Alispáni adatok 3495/1885.). Az 1890-től érvénybe lépett rendelet az adott család vagyoni helyzetétől függően 1, illetve 2 forintban határozta meg az összeget, ami helyett ugyanezen értékben gabonanemű is adható (Nógrádvármegye szabályrendeletei. Balassagyarmat, 1895. 179.). Az 1913-as megyei szabályrendelet szerint magánbábáknál a díjazás szabad megegyezés tárgya, a községi szülésznő járandóságát pedig a helyi képviselőtestület állapítja meg. A községi szülésznő emellett évi fix fizetést is kap (a lakosság arányának megfelelően minimum 60—240 koronát), aminek fejében a fizetésképtelen, szegény asszonyokat köteles ingyen ellátni (Nógrád vármegye újabb szervezete és szabályrendeletei, IV. Balassagyarmat, 1916. 254 -255.). 76. A parasztbábák esetében Hódmezővásárhelyen a terményben adott honorárium volt a régebbi gyakorlat (Kiss L., 1941. 339.). Hasonlóan értelmezhető SzatmáibóiLuby M. adata (LubyM., 1935. 147.). 77. A kenyér másutt is kiegészítője lehetett a járandóságnak Od. KissL., 1941. 339., ÖrsiJ., 1974.355.).