Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

GYERMEKÁGY - Avatás

ték tojásval (fehérje, sárgája összehabarva). A kemence főggyit kisöprötték, met csak a kemencében vót az igazi, úgy tették be lapátval. Aztán mikor kihűlt, az alját letörölgettük, ha maradt hamu rajta, oszt mekkenték (az alját) vajjal (Mártonné Bernáth Jolán, sz. 1916., örhalom. ld. még Farkas P., 1911. 156.). A lábatlantyúk: Cömbölű vót. Ollyan kerek, cakkos ó'dalú fazikba (cserép) süttük. Ollyan gyenge tésztája vót, mint a vereti tészta. Mint a torta, ollyan vót (Hegedűsné Fábián Angéla, sz. 1901., örhalom). örhalomban, Ludányban a módos gazdák házánál a századfordulón már több tojássárgájával készítették, s tettek bele mazsulyaszőlőx is. Lábatlantyúk helyett ők szívesebben nevezik kuglófnak (guglóf, gublog, ld. még Farkas P., 1911. 156.). 34. Az, hogy a vitt ételek mennyisége összefüggésben állt volna a keresztelői lakoma méreteivel, vidékünkön így nem merült fel (vö.Kresz M., 1960. 235.). 35. Ha a gyermekágyas asszonynak hordott ételféléket összevetjük az ÉszakMagyarországról rendelkezésünkre áUó adatokkal, jobbára egységes a kép. Hevesaranyos és Egerbocs vonatkozásában annyit állapíthatunk meg, hogy mivel vidékünkön a poszrikba járás szokása - mint a továbbiakban majd látjuk - hamarabb megszűnt, így az utóbbi három évtized ünnepi táplálkozásának jelentős változásai ebben már nem érvényesülhettek. Mindössze az un. cukros sütemények jelentek meg, de mellettük változatlanul készítették a régi tésztaféléket is, esetleg ezek hangsúlya csökkenhetett (vö. Schwalm E., 1974. 311-312.). Morvay J. részletes, Bódva völgyi vizsgálatait alapul véve: első, általa megállapított korszakból (1870-1895) nekem nem áll rendelkezésemre összefüggő adategyüttes, második korszakában (1895-1925) tapasztaltakkal lényegében megegyezik az Ipoly menti falvak gyakorlata. Az 19251945 közötti időszakban viszont vidékünk konzervatívabb képet mutat: új sülthúsfélék nem jelentkeznek, torta nincs (vö. Morvay J., 1950. 157 — 158.). További, országos párhuzamokat is figyelembe véve általában megállapíthatjuk, hogy az idevonatkozó gyakorlat szoros összhangban áll mindig az adott vidék lakóinak ünnepi táplálkozásával (vö. Kardos L., 1943. 237., Szigeti Gy., 1971-1974. 216-217., KnézyJ., 1975. 111.). 36. Érdemes megjegyezni, hogy Morvay J. Bódva völgyi vizsgálata szerint ott ebben az időszakban (1945-ig) nem tapasztalható „tehetségen felüü pazarlás" (Morvay J., 1950. 159.). Schwalm E. Egerbocson és Hevesaranyoson az „utóbbi évekre" teszi a túlzott mennyiségi növekedést (Schwalm E., 1974. 312.). 37. Emlékezet szerint többnyire poltári fazekasoktól szerezték be. 38. Boltban vásárolt, 3-5 literes, zománcos fazék, két oldalához rögzített, vastag drótfülén fa fogórész. (Ld. még Zólyomi J., 1980. 262.) 39. Ennek cserépből készült változatai vidékünkön ismeretlenek (vö. Morvay /., 1955.53.,7ajfcací5., 1962. 176-177., Gergely K., 1971. 146.).