Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

GYERMEKÁGY - Avatás

Vidékünkön praktikus okból volt szokás így sütni e tésztát, ha tálon vitték valahová. Hasonlóképpen praktikus okkal magyarázza Istvánffy Gy. a matyóknál a béles kerek­re formázását (Istvánffy Gy., 1896. 173.). Külön elnevezésnek (komaasszonyrétes, kotlósrítes) nyomára gyűjtőterületemen nem akadtam (vö. Schwalm E., 1978., Ti­maffy L., 1980. 146.). 30. A kelttésztát elnyújtották, rátették a mákos, diós vagy lekváros tölteléket, felsodorták, majd szintén kör formára hajlítva sütötték meg. 31. Hagyományos készítési módja: Mikor jó' mekkelt a tészta, mondjuk úgy há­romszorosára, kiszaggattuk. Elnyú'tottuk gömbölüvé. Mecscsináltuk a túrót:egy kis cukor bele, meg tojás. A szélén (a tésztának) hagytak vagy ennyit (kb. két ujjnyi), oda nem tettek túrót. Oszt a széle így felpúposodott, ollyan gyönyörűen. Mikor a menyem idekerült Csitárbul, egyszer a nénikém sütött így lepényt. Oszt mekkérdezte a menyem, ezt hogy csinálják, hogy Uly en szép a sarka? Utána béletettük a kemencé­be lapátval. Mikor kisült, akkor ment bele a teknőbe. Ott hűlt, hogy ne görbüljön meg. Úgy farval tettük össze, a teknő szélihez támasztva. Mikor kihalt, leraktuk desz­kákra, asztalra, megsöpröttük tollyúseprüvel az aljukat, oszt bekentük vajval (Már­tonné Bernáth Jolán, sz. 1916. örhalom). Szemléletesen mutatja a változást az alábbi, nagygazda családnál lejegyzett recept: Mecscsinyáltuk a túrót. Abba is tettünk jócs­kán cukrot, tojást, egy csepp tejet, meg mazsulát, vanilliát, egy kis sót. Áztat jó' össze­gyúrtuk. A tésztát elnyú'tottuk, ott még kelt a tepsiben. De nem vastag tésztát, csak, hogy ollyan vastag legyik, mint a túró rajta. Fahéjas cukorval meszszórtuk. Mikor jó' mekkelt, betettük a sütőbe. Oszt ollyan túróslepény lett, hogy megehette a nem­romkiis (Fábiánné Járja Márta, sz. 1908., örhalom). 32. Szalalkálival készült aprósütemény, amit o/ravasakkal kiszaggattak, vagy csak négyzetesre vágták késsel, s átlósan áthajtották. Sütés előtt jól megszórták da­rabos cukorval (kristálycukor). Ipolyszögön csillagos volt a neve, mivel többnyire csülag alakú tésztaszaggatót használtak. 33. Kelett (kelt) tésztából készültek: Mellangyositottuk a tejet, belétettünk fo­rint ára élesztőt. Meg cukrot. Belétettünk jó félmarékval. Tojást beleültünk egyet, egy kis libazsírt, kacsazsírt vagy vajat. Ehhez jött a liszt, nem egész két kiló, de maj' nem. Jó kidó'goztuk, hogy tésztás ne maradjon a kezünk. De keményre nem vót szabad hagyni Azut hagytuk mekkelni (Fábiánné Járja Márta, sz. 1908.,örhalom). Volt hosszúkás, négy ágból fonott forma (fonottkalács, Ipolyszög, Csesztve, Patak, Dejtár), örhalomban (nagykalács), Litkén (morvány, ld. még Farkas P., 1911. 154., 156.) öt ágból készült: négy összefonva, a megsodort ötödikkel körülkerítve. A kü­lönösen örhalomban, Hugyagon gyakran emlegetett bodak készítése a következő volt: Bedagasztottuk kelett tésztának élesztővel, tejvei, cukorval. Mikor mekkelt, ki­szaggatták, kiformázták kerekre, mint a kis cipót. Jó' bevagdosták a tetejit, megken-

Next

/
Thumbnails
Contents