Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

GYERMEKÁGY - A gyermekágyas munkáinak átvállalása

haladó feladatok elvégzésére. Erre azonban csak a mezőgazdasági munkák sűrűsödése idején került sor, az asszonylátogatók egyébként megcsináltak mindent. A mezei munkában azonban már nem helyettesíthette senki sem a gyermekágyast, hiszen mindenkinek megvolt a maga gazdaságában a saját tennivalója. Mindezen körülmények meghatározták azt, hogy miként vélekednek az adatközlők valamikori gyermekágyas időszakukról. Abban általában megegyeznek, hogy — hacsak valami komplikáció nem lépett fel a szülés körül — hamar erőre kap az asszony, illetve csak később győződtek meg róla, hogy ha nem kímélik magukat, ez súlyos következményekkel is járhat. A nagycsaládban élő menyecskék legtöbbször kifeküdték az előírt időt, de lényegében nem úgy tekintették, mint egészségük helyreállítását célzó, lábadozási időszakot. Inkább valamiféle jutalom-pihenésnek tartották, azon kevés kedvezménynek, ami az asszonyt férje családjában megilleti. A családi üzemszervezet tagjai ugyanis kötelességként végezték el helyette a munkát, csakúgy, ahogy ő is segíteni tartozott a többi menyecske gyermekágyassága idején. A külön háztartásban élő, szegényebb asszonyok viszont szívességként értékelték a tágabb közösség önkéntes támogatását, aminek honorálási módja nem volt olyan egyértelmű, konkrét. Másrészt, mint gazdasszonyok, közvetlen felelősséget éreztek családjuk iránt. Továbbá a gazdasági munkákban nem volt helyettesük, aminek ismét csak a család látta kárát. így ezek a nők nem örültek a pihenésnek, amennyire állapotuk engedte, igyekeztek mielőbb hasznosítani magukat. Pl. az idevonatkozó mágikus tütás ellenére, az ágyban ülve javítgatták az elnyűtt fehérneműket. Föl-fölkeltek nagyobb munkákat is elvégezni (jószágok etetése, nagytakarítás a keresztelőre, sőt kenyérsütés), sa lehető legrövidebb idő után végleg elhagyták az ágyat. Tény, hogy a gyermekágyast közvetlen környezete és a tágabb közösség egyaránt igyekezett hozzásegíteni ahhoz, hogy a szülésből teljesen felépülve, megerősödve térjen vissza megszokott életébe. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a gyermekágy időszakára érvényes — később más szempontból tárgyalandó — mágikus szokások jórésze is lényegében az asszony kímélését, az iránta való fokozottabb gondoskodást eredményezték. Függetlenül attól, hogy a szokások céljaként mit jelöl meg a néphit. Azon hiedelmek, amelyek tiltották, hogy a gyermekágyas egyedül maradjon a szobában, gyakorlatüag azt biztosították, hogy a fájdalmaktól, esetleg láztól elgyötört asszony mellett többnyire tartózkodott valaki, aki segítségére lehetett, ápolta vagy puszta jelenlétével megnyugtatta. A fedél