Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

SZÜLÉS - Előkészületek

Nagyobb előkészületekkel nem járt a szülés.

2 Előfordult, hogy kimeszeltek előtte, de csak ha már különben is aktuális volt a nagytakarítás. Legfeljebb jobban ügyeltek a ház rendben tartására, amikor már várható volt, hogy rövidesen rágyün az asszonyra. A bölcsőt ráértek lehozni a padlásról vagy kölcsönkérni később is, hiszen csak keresztelés után fektették bele az apróságot. Újabb, egyházi kezdeményezésű szokásnak tartják, hogy az anya ilyenkor meggyónt, áldozott.

3 Az újszülött pólyázásához, öltöztetéséhez szükséges kó'mik (holmik: babakelengye) már együtt voltak, jóval szülés előtt. Amikor látszani kezdett az asszonyon állapota,

4 egyrészt maga, másrészt édesanyja hozzálátott e ruhafélék összeállításához. Későbbi gyermeknél utolsó időben a fiatalasszony porítottá, azaz kipótolta azt, ami az előzőkről maradt. A két világháború között mind gyakoribb, hogy generációs családoknál az anyós is hozzájárul a csecsemőkelengyéhez.

5 Vidékünkön nem volt szokás az asszonynak külön szoptatóinget varrni.

6 Egyes falvakban (örhalom, Hugyag) ez fölösleges volt, tekintve, hogy a régebbi szabású ingvállak elől nem voltak összevarrva. Másutt 2-3 ingen a hasfoltig kibontották a varrást (Ipolyvece), vagy egyszerűen csak végighasították egy-egy viseltes ingváll elejét. De ez is ráért szülés után. Egészségügyi vonatkozásban mindössze annyit találtam, hogy elsősorban a bábák tanácsára szülés közeledtével az asszonyok húzkodták ki maguknak a bimbókat, mosakodáskor morzsolgatták a mellük hegyét,

8 hogy felkészüljenek a szoptatásra.

9 A szülés idejének elkövetkezését jelezték a vadfájások, lustafájások, s hamarosan csurgott neki a vizi is. Ilyenkor valakit a családból — mindegy, hogy férfi, nő, gyermek, aki éppen kéznél volt — elküldtek gyorsan a bábaasszonyért. A tárgyalt időszakban már jobbára okleveles, un. könyves bábák voltak vidékünkön.

10 Ez a gyakorlat azonban nem sokkal előzte meg az első vüágháborút.

11 Érsekvadkerten pl. emlegetik, hogy amikor 1910 körül a fiatal Bicskeiné hazaérkezett az oskolától, jóidéig elhívták még azt az öregmamit is, aki korábban a szüléseknél segített, mert több bizalmuk volt a gyakorlott öregasszonyhoz. A pusztákon, majorokban — bár hivatalosan ez is a bába körzetéhez tartozott — még jóidéig egy-egy tapasztaltabb, idős asszony irányította a szülést.

12 Több adatom van ilyen helyekről, hogy szándékosan későn küldtek a bábáért, s mire megérkezett, már vánkuskában volt az újszülött. Ezek a tanfolyamot végzett bábák, más területek gyakorlatához hasonlóan, a falu szegényebb rétegéből kerültek ki, s nem volt ritka eset, ha olyan megesett személy ment bábának,

13 hogy gyermekét legyen miből eltartania.

14 Van példa arra