Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)
TERHESSÉG - A terhes asszony életmódja
figyelmesebbek lettek, érdeklődtek állapota, egészsége iránt, tanácsokkal igyekeztek segíteni. Ezek a jótanácsok jobbára mágikus gyökerű jóslásokat, előírásokat tartalmaztak, de voltak köztük tapasztalaton alapuló, racionális ismeretek is. A közösség érdeklődésének, támogatásának azonban nem kell túlzott gyakorlati jelentőséget tulajdonítanunk. Nem nagyon törődtek azzal: a dolog körül járt akkor az ember esze — fogalmazta meg találóan az 1895-ös születésű Pásztor Józsefné (Drégelypalánk). Maguk a menyecskék sem tartottak erre különösebb igényt: terhesek vótunk, oszt jó'van. Minden úgy ment, mint előtte. A közösség el is várta az asszonytól, hogy ne tulajdonítson jelentőséget állapotának. Ha rosszul érezte magát, hányt, szédült, igyekezett eltitkolni, nehogy máznának (kényeskedőnek) tartsák. Nem illett hangsúlyozni terhességét, amit ha el is fogadtak, szégyellnivalónak tartották. Ha szükségesnek látszott, figyelmeztették is erre a menyecskét. ,,RámszóIt anyósom: Ne pucátsd mán ki, hogy terhes vagy! 14 Inkább szégyenlened!" (Mártonné Bernáth Jolán, sz. 1916., örhalom). így azután csendesek, visszahúzódóak lettek az asszonyok, a közös szórakozástól, mulatságból, ünnepi szokásoktól távol maradtak. 15 A terhes asszony életmódja A gazdasági tényezők, társadalmi elvárások határozták meg a terhes asszony mindennapjait. Maguk is egyetértettek a közösség felfogásával: A munkának menni kellett! Ebből adódóan semmi könnyítés nem járt az állapotosnak. Utolsó napokban is végezte a legnehezebb munkákat: 16 .^Nem sokkal azelőtt, hogy Jancsim meglett, arattam vele árpát az urammal. Délre hazajöttem főzni. Nagyon kivótam merülve: azzal a nagy hassal hajolni markot szedni. De csak kellett menni ebéd után is" (Bagyinszkiné Prazsák Mária, sz. 1896., Csesztve). ,.Dolgozni kellett végig. Nekem az egyik augusztusban lett meg. Akkor arattunk. Egész estig arattam, oszt éjjel megszületett. A másikkal meg babot csépeltem. Nevettek is rajtam, hogy: Ott fogod elveszíteni a babban" (Rozina Jánosné, sz. 1912., Csesztve). „Négy órakor mán a patakba vótam (mosni). Akkor kellett menni, hogy ne zavarják a vizet a libák. Számított is, hogy terhes vótam?!" (Pásztor Józsefné, sz. 1895., Drégelypalánk).
