Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

SZÜLETÉSSZABÁLYOZÁS - A gyermek neve

A szegényparasztok, cselédek már nem tudták állni a versenyt, a legszükségesebb ruhaneműt pedig legénynek, lánynak egyaránt biztosítani kellett. Mivel e réteghez tartozók kiscsalád formában éltek, az anyák jobban örültek a lánygyermeknek: az alig cseperedő leánykára már rábízhatták kisebb testvéreit, s az asszony mehetett napszámba. Mások a fiúgyermeket fogadták szívesebben, mert felnövekedvén nagyobb napszámbért hozott haza.

77 Továbbá már előzőleg is jobban hasznát tudták venni kicsinyke gazdaságukban, s így az apa vállalhatott másnál munkát. Vannak viszont, akik azt hozzák fel a lány mellett, hogy a fiú, ha legénysorba került, több pénzt költött el. A legszegényebb réteg asszonyai között találkoztam olyan véleménnyel, hogy az asszony sorsa sokkal nehezebb, ezért inkább fiút vártak: annak legalább nem lesz olyan kiszolgáltatott sorsa, mint nekik.

78 Módosíthatta a család véleményét az is, hogy előzőleg született gyermekeik milyen neműek voltak. A mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése óta egyre általánosabb az a reális nézet, hogy akár gyerek, akár lyány, csak egészséges legyen. Emögött is megtaláljuk azonban a gazdasági természetű indítékokat, részben, hogy mindkettő egyformán keres pénzt, részben pedig ma már a fiú szülei is részt vállalnak a fiatalok új háztartásának kialakításában. Természetesen az elképzelések nem mindig váltak valóra. Legtöbbször belenyugodtak, mondván: azt muszáj szeretnyi, ami van. Legfeljebb az apák háborogtak, keseregtek egy darabig. „Vót egy idősebb testvérem. Egy lyány. De még egészen kicsiny vót, mikor meghalt. Azut' születtem én. Édesanyám emlegette, hogy szegény édesapám nagyon odavót, a haját is kobozta, hogy én lyány lettem. Csak hogy megszületett az öcsém, azut' békült meg" (Bagyinszkiné Prazsák Mária, sz. 1896., Csesztve). Nem hittek ugyan már kizárólagos érvényükben, többnyire azonban a két világháború között is elvégezték azokat a mágikus akciókat, amelyekkel az utód nemét vélték meghatározni. E szokások elsősorban a lakodalomhoz kötődtek. Amikor nagy gonddal elkészült a menyasszony ágya, valaki felkapott az ott bámészkodó gyermekek közül egy kisfiút, s az egymásra rakott fejelék. (párnák) közé dobta. A szorgoskodó nyoszolyóasszonyok alaposan ellátták a gyermek baját, hiszen kezdhették elölről munkájukat. így a nagyobb fiúcskák, akiknek már volt hasonló tapasztalatuk, nemigen lábatlankodtak ott. Egyesek szerint ezt azért csinálták, hogy az új pár első gyermeke fiú legyen.

79 Mások szerint nem feltétlenül az elsőszülött nemére irányult a cselekvés, hanem csak általában azt célozta, hogy legyen fiuk is (örhalom). Azt a termékenység-biztosító szo-