Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

SZÜLETÉSSZABÁLYOZÁS - A realizálás negatív eszközei

Ez a titkolózás még ma is jellemző, noha már legaütást nyert a művi abortusz. A megszólástól azonban óvakodnak. A jelenlegi felfogásmódot illetően inkább életkor szerint oszlanak meg a vélemények. A fiatalok, középkorúak helyesnek tartják, hogy törvényes keretek között, immár szakszerű módon szabadulhat ki-ki nemkívánt terhességétől. Az idősebbek közül azonban még mindig sokan hivatkoznak a vallásra, továbbá arra, hogy jelenleg már nincsenek olyan szorongató gazdasági körülmények, s több gyermeket is fel tudnának nevelni a fiatalok. Rosszallóan nyugtázzák, hogy gyermek hiányában sorra központosítják immár az általános iskolák alsó tagozatait is. A csecsemőgyilkossággal, a születésszabályozás ezen eszközével kapcsolatban már valóban nem lehet szó gyakorlatról, egy-egy falun, vidéken belül kisszámú eset variációi gyűjthetők össze. Amennyiben konkretizálni lehetett az elmondottakat, ehhez a megoldáshoz csak végső anyagi és erkölcsi szorongatottságban folyamodtak.

5 6 ,JEztet hallottam. Mindjárt úgy az első háború (1914) előtt lehetett. Lyány szült, megesett. Oszt hogy elhajtotta, vagy meszszületett, oszt azut' fojtotta meg, vagy mi, áztat nem tudom. De elég az, hogy gyüttek a csendőrök. Hát hirtelen beletették a hamuba (a csecsemő hulláját). Ott találták meg a csendőrök. Oszt úgy kísérték végig a falun (az anyát), hogy a karjában kellett vinni a kis halottat" (Balláné Hegedűs Ilona, sz. 1899., örhalom). „Egy másik asszony meg megszülte a gyereket, oszt megfojtotta. (Az adatközlő szerint hat saját gyermeke volt már az illető asszonynak. Második férjével úgy kerültek össze, hogy mind a ketten özvegyek voltak, s a férj is hozott 3 gyermeket az előző házasságából. Földjük nem volt, alkalmi napszámból éltek.) De még mielőtt elásta vóna, valahogy kitudták, oszt gyüttek a csendőrök. Nem tudott mit csinyálni, gyorsan belétette (a csecsemő hulláját) egy fazékba, oszt feltette a polcra a kémény alá. Ott tanálták meg. — Ugy a front előtt (1945) vót ez" (Nagy Istvánné, sz. 1895., Ipolyfödémes). „Vót a szomszédunkban egy fiatalasszony. Oszt nem az urátul vót a gyerek. Mer' túl hamar gyütt. Oszt megszülte, oszt beledobta a WC-be. Persze kiderült, gyöttek a csendőrök, elvitték az asszonyt"(Csima Jánosné, sz. 1911., Ipolyszög). Litkén olyan esetről tudnak, amikor egy elhagyott kútba dobta bele az asszony a már megfojtott újszülöttet. Ipolytarnócon állítólag egy lány elégette az ugyancsak előzőleg megfojtott csecsemő tetemét a kemencében. A legidősebbek véleménye szerint a századforduló előtt gyakoribb volt, hogy irtották a gyereket. Ennek okát a rosszabb gazdasági helyzetben, valamint abban jelölik meg, hogy hatékony terhességmegszakításra kevesebb