Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

SZÜLETÉSSZABÁLYOZÁS - A realizálás negatív eszközei

sődlegesnek. Általában a gyermekszám mágikus korlátozására vonatkozó emlékanyag rendkívül szegényes.

27 Ha a nő házasságában egyáltalán nem akart gyermeket, lakodalmán (pontosan már nem emlékeznek rá, hogy a lakodalom melyik fázisában) egy lezárt lakatot dobott a kútba, a kulcsot pedig elhajította valami bozótos helyen (Ipolyfödémes). A legidősebbek szerint, ahány kanál levest szed a tálból a lakodalmán a menyasszony, annyi gyermeke születik majd (Patak). Ezt a hiedelmet korlátozásra és bő termékenység biztosítására egyaránt felhasználhatták.

28 — Itt említem meg, hogy bizonyos jelenségekből a szaporulat mértékét előre megjósolni vélték. Amelyik leánykának korán jelentkezett a havivérzése, arról azt tartották: No, neked annyi gyermeked lesz, mint égen a csillag! (örhalom). A legidősebbek úgy vélték, ahány csomó van a köldökzsinóron az első szülés alkalmával, annyi gyermeke lesz még az asszonynak (Érsekvadkert).

29 Az absztinencia

3 0 - természetesen csak időszakos absztinencia - egyik formája volt, amikor a még szinte gyermek újmenyecske, a szülők előzetes megállapodása értelmében egy darabig anyósával aludt együtt. Erre már csak a legidősebbek emlékeznek, de valószínűleg korábban gyakori volt, ha túl fiatalon adták férjhez a leányt.

31 Többen emlegették, hogy ha rnindjárt együtt is háltak a fiatalok, az anyós apróbb-nagyobb ügyeskedéssel igyekezett úgy befolyásolni a körülményeket, hogy lehetőleg minél ritkábban éljenek házaséletet.

32 A többgyermekes asszonyoknak régi módszere volt, hogy igyekeztek elkerülni az aktust, illetve annak lehetősőgét.

3 3 ,Akinek mán sok gyereke vót, főleg óvakodott az emberiül" (Balláné Hegedűs Ilona, sz. 1899.^ örhalom). „Menekültünk az embertül, hogy ne legyen gyerek" (Kanyoné Fábián Erzsébet, sz. 1895., örhalom). Ennek leggyakoribb módja, hogy gyermekeivel aludt együtt. Télen az anyósakkal egy helyiségbe hurcolkodtak, különböző ürügyekkel anyjuknál, valamelyik magányos, idős rokonnál háltak egy-egy éjszakára. Máskor alvást színleltek, fáradtságra, betegségre próbáltak hivatkozni, vagy más indokkal igyekeztek lebeszélni a férjet.

34 Természetesen ezek az ügyeskedések csak a coitus elodázását tették lehetővé. „Féltem az uramtul, mer' mindjárt állapotba estem. Jaj, ereggy innét! Ereggy innét! De csak meglett, nem kellett ahho' sok" (Bagyinszkiné Prazsák Mária, sz. 1896., Csesztve). ,Az asszony küldte az urát, ha melléfeküdt: Eriggy ki! Eriggy ki! De hiába küld-