Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)
SZOKÁSOK A GYERMEK SZÜLETÉSE ELŐTT - A házasélettel, anyasággal kapcsolatos racionális ismeretek forrásai
alkalmuk. 103 Ha valamelyik legénynek rossz híre volt, tiltották tőle a lányt, mondván: Vigyázzál, mer' az olyan kurva-fajta, nehogy bajod essék tőle! 104 A legtöbben semmiféle útbaigazítást nem kaptak közvetlenül lakodalom előtt sem a szexuális aktusról. 105 Ritkaságszámba ment, ha a leány édesanyja, esetleg idősebb menyecske-testvére egyáltalán érintette ezt a témát. 106 Hogy milyen formában és milyen eredménnyel, arról szemléletesen tanúskodik a következő visszaemlékezés: „Tizenöt éves vótam (amikor férjhezadták)... Akkoriban (a lakodalom előtti napokban) elkezdte mondogatni édesanyám: Te Mari! Oszt nehogy szégyent hozzál ránk! Mer' hogy nehogy hazaszaladjak. Hát mér' mondja ezt édesanyám? Megkérdezni nem mertem. (?) Nem kérdezgettünk mink akkor. Amit jónak láttak az öregek, azt kimondották úgyis... Hát mér' kéne, hogy hazaszaladjak? No osztán utána mán tudtam mér' kéne! Szaladtam is vóna, de nem mertem. Hisz' megmondta édesanyám. Ennek így kell lenni" (Mesterné Róka Mária, sz. 1896., Ludányhalászi). A szexuális kapcsolatnál jóval konkrétabb kérdést jelentett a gyermek születésének mikéntje. A kisgyermek kérdéseire azt válaszolták, hogy a gólya hozza a kisbabát, vagy a bábanéni a nagy táskájában. 101 Ha vajúdó asszony volt a háznál, a gyermeket szomszédoknál, rokonoknál helyezték el. 108 Előfordult, hogy hirtelen erre nem volt lehetőség. Ilyenkor a jajgatásra felfigyelő apróságot azzal nyugtatták, hogy beteg az anyja vagy az ángyi, azért jött a bábaasszony, hogy megkenje, attól majd jobban lesz. A gyermekkori tévképzetek csak még homályosabbá váltak a fiatal lányok tétova találgatásaitól, ha egyáltalán szóba merték hozni pajtásuknak (barátnőjüknek). 109 ,A mi lyányságunkba' (lányságuk idején) nem mondtuk vóna még azt se' ki, hogy izéld meg az anyádat, nem hogy üyekről beszéltünk vóna" (Kanyoné Fábián Erzsébet, sz. 1895., örhalom). A családbeli idősebb asszonyok kerültek minden alkalmat, amikor a leányka jelenlétében ilyesmi szóba jöhet, s ha ő mégis óvatosan tapogatózott volna, maf mettudod, ha odakerülsz-féle válasszal lezárták a beszélgetést. 110 Idős asszonyok, akik keserűen, vagy nevetve beszéltek saját tapasztalatlanságukról, ha arról tudakozódtam, ők próbálták-e megkímélni ugyanettől saját leányaikat, legtöbbször nemmel válaszoltak. Azelőtt nem szóltak vóna egy parázna szót se' a lyányok előtt — indokolják. A hagyomány erejét jól példázza egy eset, amikor gyűjtésemhez kapcsolódva, az 1913-as születésű Dudás Józsefné megkérdezte édesanyját: „Tényleg, engem mér' nem okosított ki, édesanyám?" A kérdéstől meglepődött öregasszony
