Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

SZOKÁSOK A GYERMEK SZÜLETÉSE ELŐTT - Megesett lányok

gyermekek sorsa hogyan alakult, illetve az anya erkölcsi vétsége milyen következménnyel járt a gyermekre nézve. Ennek megválaszolásában ismét csak tovább kell lépnünk az informátorok általánosságban közelítő feleletein. A konkrét esetek felderítése szerint a közösség viszonyát lényegében az szabta meg, hogy a gyermek családjának milyen társadalmi rangja volt. Tekintettel arra, hogy — mint láttuk — általában a szegény lányok hozták világra gyermeküket, az elítélő magatartás nem pusztán az erkölcsi vétségnek tudható be, átszövi azt a módosabbak fennsőbbség-tudata, a gazdasági súlyból adódó erkölcsi biztonsága is. Eszerint tehát a gyermeknek, — noha elismerik, hogy ő maga végül is ártatlan — viselnie kell anyja vétkének következményeit: mewót bélyegezve.

90 Ennek megnyilvánulását látták először is abban, hogy az anyja nevit hurcolta, utóbb azonban a helyi hatóságok is mindinkább azon voltak, hogy az apa nevén anyakönyvezzék. Kénytelen volt pajtásaitól eltűrni a gyakori csúfolódásokat: fattyú

91 nincs apád, csak anyád van! — bár különben éppen úgy bevették a játékba, barátkoztak vele, mint bármelyik más gyermekkel.

92 Ha azonban a felnőtt társadalom valamelyik tagjával került összeütközésbe, azok már durvábban fogalmaztak: mef az anyád is kurva vöt, te is csak olyan kurva-fajta vagy, mint az anyád stb. Legtöbbször az ilyen gyermek csendes, visszahúzódó természetű lett (mevvót húzódva). Csak otthon az anyjának panaszkodott, sírt, vagy: Ha olyan vót a természetyi, szekírozta az anyját, hogy ű az oka mindennek. De az mit tehetett?! Lenyelte. Egy-egy odakiabálásból hamarosan megtudta, hogy ki a természetes apja, akit aztán legtöbbször gyűlölt. Ezt az ellenséges érzést az anya is igyekezett szítani. Előfordult, hogy a nagyobbacska gyermek végső elkeseredésében rákiabált az apjára: Hiába nem beszélsz velem, mégis a te gyereked vagyok! Ha az anya később máshoz, tehát nem a gyermek apjához ment férjhez, s további gyermekei születtek, a mostohaapa, bár nevére nem íratta,

93 nemigen tett különbséget felesége korábbi és közös gyermekeik között: Aki mán elvette az ilyet, az számolt a gyerekvei is.

94 A párválasztás közeledtével elvüeg saját képességei, tulajdonságai szerint vették számba a házasságon kívül született gyermeket.

95 Az anya vétke, ha az utóbb tisztességes életet élt, többnyire már elévült. Az elbeszélések szerint mégsem volt különösebb becse, sokszor csak muszájból vették el, illetve olyan feleséget kapott, aki nemigen válogathatott a kérőkben. Itt azonban feltétlenül figyelembe kell vennünk, hogy vagyoni helyzetükből is meglehetősen korlátozott lehetőségek következtek, sőt elsődlegesnek éppen ezen gazdasági okokat kell tartanunk. A konkrét