Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

LAKÁSKULTÚRA Zólyomi József

72. Szilke. Készült Gömör megyében (?) a 20. század elején. Litkén használták. 73. Zsírosbödön Diósjenőről. Felvidéki fazekasmunka a 19. század végéről. PM 66.63.27. PM 73.4.10. A háztartásokban használt cserépedények beszerzési forrásai a jobbágyfelszabadítást követő évektől megváltoztak. A megye 1848 előtt meglévő 14 cserépedény-készítő falujából csupán háromban (Poltár, Zelene, Gács) foglalkoztak továbbra is - az első világháborúig - edények korongozásával. A három település kivételével ugyanis, a földbirtokosok nem járultak hozzá, hogy a fazekasok agyagot termeljenek edények készítéséhez. Ez a három település is csak úgy jutott agyaghoz, hogy a falu lakói egy-egy egész jobbágytelket vásároltak vagy béreltek földesuruktól, ahonnan az agyagot nyerték. A 19. század közepén megszűnt fazekasműhelyek termékeit sajnos nem ismerjük. Poltáron és Zelenén az első világháborúig dolgozó fazekasok azonos díszítést tettek edényeikre: a kívül mázatlan tűzálló fazekat ujjbenyomásos szalagokkal, vörös vagy barna földfestékkel, egyszerű vonalas díszítményekkel látták el. A gácsi fazekasok a fazekak vállára csíkozott mintát festettek, a kívül is mázas tárolóedényekre pedig virágminta került. Az 1950-ben Nógrád megyéhez csatolt Pásztó fazekasai csakúgy mint a gyöngyösiek - fehér alapon, kék és vörösbarna színű, ecsetes virágkoszorúval és virágtövekkel díszítették a műhelyeikből kikerülő termékeket. A fazekasfalvak csökkenésével, távoli fazekasközpontok edényei jelentek meg megyénk parasztságánál. A megyénkben gyűjtött cserép74. Bögre Nógrád megyéből Felirat: „1878/Eger" és „Tóth Sándor". PM 139-1949.