Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

LAKÁSKULTÚRA Zólyomi József

tal abrosszal terítették le, melynek két keskenyebb szélére szőttesmintát és rojtot tettek. Az asztal helye - a füstös és a tisztaszobában egyaránt - az utcára és az udvarra néző fal találkozásánál lévő sarokban volt. A fenyőfa asztalok elterjedésével az egyszerű vastag deszkapallóból készült ülni való lócák helyére karos, háttámlás lócákat tettek. A levéltári források szerint a karos lóca a 18. században sem volt ismeretlen a nógrádi parasztházakban. Szélesebb körű elterjedése azonban a 19. század első felére, a tisztaszoba kialakulásának idejére tehető. Az asztal mögött sarkosan elhelyezett lócák készítőiről keveset tudunk. A gyűjteményekben megtalálható példányait faragáshoz értő parasztemberek, pásztorok készítették. Több adatunk van arra, hogy a városokban és falvakban lakó parasztasztalosok készítették a lócákat megrendelőik részére. Az 1950-es években lejegyezhettük, hogy a két világháború között az aszódi, gyöngyösi asztalosok lócákkal megrakott kocsikkal érkeztek a sziráki vásárokra. A becsapolt lábú lócák háttámláit esztergályozott pálcákkal, figurális faragásokkal díszítették. Ez utóbbi áttört díszű lócák - az ismert példányok alapján - készítésének központja a Karancs vidéke volt, de megtalálhatók voltak az Ipoly menti falvakban (Őrhalom, Varbó, Zsély); Kazár környékén, egyes darabok a megye határán túlra pl. Dél-Gömörbe is eljutottak (K. CSILLÉRY K. 1989:868). Az áttört és figurális díszítésű bútorok kialakulása a 19. század közepére tehető. A szobában azonban nem60. Festett fiókos szekrény (kasznyi). Szécsényi asztalossal készíttették módos rimóci parasztlány hozományába 1931-ben. PM 86.1.2-7.