Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

LAKÁSKULTÚRA Zólyomi József

Az ágyba rakott szalmát vagy szalmazsákot négynyüstös lepedővel terítették le. Ez a háromszeles lepedő szalmalepedő, szalmaterítő, vastag lepedő néven szerepel forrásainkban. Rá egy vékonyabb lepedőt terítettek, melyet anyagára utalva félpamutos vagy tisztapamutos lepedőként ismertek. Gyakran vékony lepedőnek is nevezték. A vetett ágyra és a menyasszonyágyra kerülő ágyneműk további elhelyezésének sorrendje az alábbi volt: a félpamutos vékony lepedőre a Kazár környéki falvakban, a Karancs vidékén és az Ipoly völgye néhány községében (pl. Őrhalom, Varbó) 2-3 darab, szövött csíkokkal díszített, kétszeles derékaljat tettek hosszában egymásra, az elejét kissé visszahajtva. Erre terítették a díszített lepedőt amelyet az alábbi neveken jelöltek a megye falvaiban: cifra lepedő, kötéses lepedő, csipkés lepedő, hímes lepedő, menyasszony lepedő, fiókos lepedő (a megye középső részén), varrott lepedő (Kazár környéki falvakban), ágyterítő. A vőlegény szüleinek házánál felállított menyasszonyágyra, melyet az esküvő előtti napon ünnepélyes külsőségek között szállítottak át, a leány valamennyi díszített lepedőjét felterítették. A felvetett ágyra kapott 4-5 csipkés lepedőn kívül a szülőasszony ágyának eltakarására készített nagyméretű, háromszeles, csipkés sátorlepedőt (fölkötő lepedő, komaasszony lepedő néven is ismert) és a ravatalra, a koporsóba szánt halottas lepedőt is felterítették. A megye egyes községeiben (Nagylóc, Szécsényfelfalu, Buják) az elején lecsüngő lepedőket lépcsőzetesen terítették az ágyra. Az első lepedő alja a földtől kb. 20 cm-re volt, a következőnek az alját 20 cm-rel tették feljebb. Hat-nyolc lepedőt is felterítettek az ágyra. Legfelülre a legszebbet terítették. Az ágy elkészítése után, a rokon és szomszéd asszonyok mentek megnézni a menyaszszony ágyát, és az ágyon lévő lepedőket megszámolták. Akinek sok lepedő volt az ágyán, azt a leányt szorgalmasnak és gazdagnak tartották. A szőtteshímmel, hímzéssel díszített cifra lepedőre a párnák kerültek a felvetett ágyba. A 18. század első felében az asszony szőtte és a takács szőtte párnák voltak ismertek az egész megyében. A falvak lakói fejel, fehel, vánkos névvel jelölték ezt az ágyneműt. A keskeny párnák mérete a szövőszék adta vászonszélességhez (48-50 cm), hossza pedig az ágy szélességéhez (80-100 cm) igazodott. A párna oldallapjait és a vászon kettéhajtásánál (ahová a fő díszítmény került) szőttes mintával díszítették. A szőttes párnák Kazár környéki falvakban az 1930-40-es évekig, a Karancs vidékén, Őrhalom, Érsekvadkert, Romhány községekben inkább csak az első világháborúig tartoztak a leány hozományához. A megye más településein - a 18. század második felétől - festett vászonból, gyári textíliából (kanavász, perkál, karton) készítették a párnahuzatokat. Itt a fő díszítményt a színes (piros, kék, zöld) selyem alátét és csipke képezte, melyet a párna egyik keskenyebb szélére tettek. A párna fő díszítményével a szoba belseje felé helyezve került az ágyra. A libatollal megtöltött párnákból a 18. században hármat, a 19. század első felétől hat darabot helyeztek a vetett ágyra és a menyasszonyágyra. A két világháború között a menyasszonyágyba a szövött párnákból (a Kazár környéki falvakban) 8, a gyári textíliából készült pár-