Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

LAKÁSKULTÚRA Zólyomi József

sének, „öltöztetésének" módját, sorrendjét is. Az adatközlők visszaemlékezései szerint a parasztság három ágytípust ismert: menyasszonyágy, vetett ágy és hálóágy. A gazdagabbaknál két, a kevés földű vagy földnélküli családoknál ez a legjobb esetben egy ágyat jelentett. A tisztaszoba kialakítására ugyanis csak a vagyonosabb gazdák házaiban volt lehetőség, ahol a felvetett ágyat elhelyezhették. A szegényeknél az egyetlen lakószobában lévő ágy mindhárom funkciót betölthette. E családok többségénél a felvetett ágy éjszakánként hálóhelyül szolgált. Esténként a vetett ágyat szétszedték és csak azokat az ágyneműket hagyták rajta, amelyek az éjszakai pihenéshez szükségesek voltak. Az ágy öltöztetése azzal kezdődött, hogy az oldaldeszkák közé helyezett ágydeszkákra rozs vagy rozs-búza (kétszeres) szalmáját terítették. Az 1920-as évek közepéig, amíg a magas ágyak (hosszú lábú) voltak ismertek, a menyasszonyágyba és a vetett ágyba annyi szalmát raktak, hogy annak szintje az ágyvégek felső szélével egyezzen. Azoknál a 57. Felvetett tornyoságy. vetett ágyaknál viszont, amelyeket nem kellett minden este alvás céljáNógrádsipek, 1930. ból szétszedni, ott az ágyvégek felső, belül lévő peremére deszkát fekPalotay Gertrúd felvétele, tettek, majd ezekre helyezték az ágyneműt. Az alatta lévő üres rész a NMF 62117. gyermekek hálóhelye volt. A napi használatú ágyat (melynek helye a