Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

AZ ÉPÍTETT KÖRNYEZET: TELEPÜLÉS ÉPÍTKEZÉS Zólyomi József

oszloppal támasztottak alá. Ezt a tartóoszlopot a megye több telepü- 28. Mestergerenda feliratos lésén bódogartyándk nevezték. Bakó Ferenc az oszlop funkciójáról, részlete. Nógrád megye, szerepéről az alábbiakat írta: „Az oszlop statikai funkciót teljesít, tá- PM 99.18.1. masztja a mestergerendát, s ezzel erősíti a födémet, a szobabelső egy bútorának szerepét tölti be, fogasként különböző használati tárgyakat, ruhát aggatnak rá." (BAKÓ F. 1989:707) Az ágasfás-szelemenes és a szarufás tetőszerkezet a tető két eltérő alapformáját hozta létre. A függőlegesen földre állított ágasfa, az ágak közé helyezett szelemengerenda a füstlyukas nyeregtető, míg a szarufás tetőszék a csonkakontyos, füstlyukas tető kialakítását tette lehetővé. A csonkakontyos tetőforma kialakulása szorosan összefügg a belülfűtős kemence füstelvezetésével. A 18. század közepétől a parasztházak többségében a kemence füstje már nem a szoba ajtaján és ablakain keresztül távozott, hanem a kemence szája fölé épített, veszszőből font, kívül-belül agyaggal tapasztott kürtőn vezették a padlástérbe. A füst a ház két végén a héj alatt kiképzett, előreugró csonkakonttyal védett, háromszögalakú füstlyukon távozott a padlásról. Ilyen házat láthatunk a Palóc Múzeum szabadtéri gyűjteményében, melyet 1932-ben Karancskesziből szállítottak mai helyére. Ez viszont azt feltételezi, hogy a 18. század első felében és azt megelőző időben, amikor a füst a szoba ablakán és ajtaján jutott a szabadba, egy zárt sátortetős padlásnak kellett lennie. A szabadkémények lassú térhódításával, a 18. század végén, a 19. század első felében a feleslegessé vált a csonkakonty alatt kiképzett füstlyuk, azért azt bedeszkázták, vályogfallal vagy vesszőfonattal zárták le. A ház fala felett mélyen a padlástérbe nyúló, a füstlyuk alatti, széles vízvető egyre kisebb lett, viszont megnagyobbodott a deszkával, vesszőfonattal, vályogfallal lezárt oromfal. A falazott oromfalas házak meglétéről az első történeti adataink a 19. század közepe tájáról származnak. A homokterenyei haranglábról 1860-ban készült rajz hátterében lévő házon egy falazott oromfal látható. A szendehelyi zsellérek építési kérelmükhöz, szintén falazott oromfalú házak rajzait csatolták 1854-ben. A falazott oromfalak összefüggő elterjedési területe a megye nyugati és déli része, de szórványosan a Cserhát és a Karancs falvaiban is megtalálhatók. A deszkaoromzatos házak leginkább a Cserhát, a Karancs hegység falvaiban, valamint a Zagyva folyó völgyében épültek. A legtöbb ilyen ház a 19. század második fele és 1930 között készült. A lakóház utcá-