Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

PÁSZTORMŰVÉSZET Lengyel Ágnes

Az állattartás megszabta életmód nem tette lehetővé a pásztorok számára a vallásgyakorlásnak a parasztság körében megszokott módját. A nyáj legeltetése, őrzése, gondozása és a templomtól való nagyobb távolság miatt sem volt mód a falu vallási életébe való teljes mértékű bekapcsolódásra, de a pásztorok megjelentek a faluközösség ünnepi alkalmain. Cselekvő részesei voltak egyes jeles napi szokásoknak. Advent idején, karácsonykor és újévkor, a csordások és kondások az ostorukat pattogtatták, a juhászok kolompokat és csengőket ráztak. Karácsony estéjén dudaszóval járták a község utcáit és hirdették Jézus születését. Az aprószentekhordással az állatok jövő évi egészségét biztosították a parasztcsaládok számára. Vallási életük - a parasztságéhoz képest - kevéssé volt azonban sokrétű, és tárgyi világukban a kegytárgyak is kisebb számban voltak jelen. Saját maguk által faragott feszületeik, a szobrok, gyertyatartók, házioltárok és türelemüvegek a vallás iránt megmutatkozó igény sajátos, önellátó módon való kielégíté-