Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

AZ ÉPÍTETT KÖRNYEZET: TELEPÜLÉS ÉPÍTKEZÉS Zólyomi József

Megszerezhető mennyisége azonban itt sem volt olyan sok, hogy akár egy településen belül is, a kerítések többsége ebből készülhetett volna. A földbe állított oszlopok és a sűrűn földbe vert karók közé vízszintesen fonták be a téli hónapokban kivágott fűzfavesszőt. A szegényebb családok kerítése készült ebből az anyagból. A lakóházakat a megye legtöbb falujában általában az utcával párhuzamos telekhatárra építették. Az udvarnak az utca felől történő lezárására készített kerítés is csak a telekhatárra kerülhetett. A lovaskocsi vagy ökrös szekér bejárására alkalmas, kétfelé nyíló kaput (leveleskapu) és a ház lakóinak közlekedését segítő kiskaput deszkából készítették. A vastag rönkfából kifűrészelt deszkákat szélezés nélkül, függőlegesen vagy vízszintesen szögelték az földbe ásott oszlopokhoz. A kis- és nagykapuk szögletesre faragott tartóoszlopainak felső végére díszítést tettek. Az oszlopokat készítő ácsok bemélyedő és kidomborodó gyűrűkkel tagolt, gyakran csúcsban végződő mintát faragtak rá. Az utcára néző oldalát cserépből kinövő virágok díszíthették. A kapuoszlopok rajzainak gazdag gyűjteményét Malonyay közli (MALONYAY D. 1922:462-463, 465, 469, 470-472). Romhány és Szendehely környéki falvakban nem volt ritka a kőből faragott kapuoszlop. A négyzetes formájú oszlopot és a kerékvetőt egyetlen kőből faragták ki. A tetejének legjellemzőbb dísze az ugyancsak kőből készült gömb. Berkenyén, Szendehelyen, Kétbodonyban, Keszegen még napjainkban is több szép példány őrzi divatjuk emlékét. Az oszlop utca felé eső oldalára gyakran felvésték a háztulajdonos nevének kezdőbetűit és a készítés évét. A kőből készült oszlopok a 19. század végétől ismertek a megyében. A cementlappal fedett, tetején gömb- vagy élére állított kockadíszítésű vályog kapuoszlopok az első világháború után jelentek meg, de széles körben nem voltak ismertek. Az oszlopokra vakolatdíszítést nem tettek. A ház előtti kiskert, virágoskert az első világháborúig nem volt ismert a megye parasztságánál. A telekhatárra épített lakóházaknál nem is volt lehetőség ennek kialakítására. Szendehelyen, Berkenyén, Kazáron, Érsekvadkerten, Nógrádon, Diósjenőn és még számos településen a virágoskert nélküli, fésűs beépítésű telkek sorát láthatjuk ma is. A kiskertek elsősorban azokon a portákon jelentek meg először, ahol a házakat már nem a telekhatárra, hanem attól 3-4 méterrel beljebb építették. Őrhalomban a falun átvezető Budapest-Kassa főútvonal baloldalán, az 1920 után kiosztott házhelyeken a telekhatártól beljebb épült lakóházaknál a virágoskert mindenütt megtalálható. A későbbi építkezéseknél kiskertet szinte mindenütt létesítettek. Itt veteményezték el a temető gondozásához, a templom, kápolna, útszéli keresztek díszítéséhez szükséges virágokat. A kiskert legkedveltebb virágai: büdöske, tulipán, árvácska, szegfű, pünkösdi rózsa, rozmaring. A falvakban nemcsak a parasztok fehérre meszelt, zsúppal vagy cseréppel fedett lakóházaival találkozhatunk. A települések mindegyikén megtalálható a többnyire dombon álló templom, a katolikus falvakban az út menti keresztek, kiskápolnák (káponka). A temetőt, ha a tela G J 1899 25. Kőből faragott kapuoszlop, Szendehely. Zólyomi József felvétele (Zólyomi J. gyűjteménye) alapján