Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

PÁSZTORMŰVÉSZET Lengyel Ágnes

474. Kecskefej formájú dudafej, szeme tükörből, alján ólomberakás. Sóshartyán, 20. szá zad első fele. PM 158-1949. tótartók mintájára készítették munkáikat. Barna János, a „feszületfaragóként" is emlegetett híres faragó pásztor domború faragással díszített gyufatartóin vallási jelenetek láthatóak, melyek a nyáj mellett élő pásztor bibliai ismereteiről tanúskodnak. Megfaragta Káint és Ábelt, Mózest a tíz parancsolat táblájával, Dánielt az oroszlánok között, a mennyekben trónoló Atyaistent, Jézust a halászok között széttárt karral állva vagy másutt a búzavetést megáldva, illetve a keresztrefeszítés jelenetét imádkozó nőalakokkal. A pásztorok kedvelt hangszere volt a duda. A nógrádi tájon még századunk második felében is jó néhány híres dudást tartottak számon. A kutya-, kecske-, majd birkabőrből készült dudák fejét általában kecske- vagy kosfej formára faragták és ónöntéssel, rézverettel, tükörrel díszítették. Dovicsin Sándor Ilinyben faragta azt a csavart szarvú 475. Kecskefej formájú dudafej szilvafából, sárgaréz borítással és -verettél díszítve. Érsekvadkert, 1870-es évek. PM 53.164.7.1.