Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

PÁSZTORMŰVÉSZET Lengyel Ágnes

461. Ivócsanak domború faragással és vésett díszítéssel, ló alakú fogóval. Csitár, 1915. PM 164-1948. nó juh megjelenésével, amikor a tenyésztés szempontjából fontossá vált a leszármazás számontartása. Az apró, páros faragványokat az anyajuh és a bárány nyakába akasztották. Változatos formáik háztartási és munkaeszközök, szerszámok (fejőedény, mosósulyok, csizma, balta, kulacs, hegedű stb.) miniatűr utánzatai. Igen régi eredetű tárgytípust képviselnek a vízmerítő edénykék, csanakok. Korai formáik, már időszámításunk kezdetéről való leletekből előkerültek és későbbi ábrázolásaik festményeken, rajzokon változatos formákat mutatnak. Fémből készült, övre akasztható merítőedény az 1. századi, Fekete-tenger menti szkítáktól ismert, növényi díszítésű pedig a 10. századból, honfoglalás kori magyaroktól. A nógrádi vidék pásztorai a múlt század derekáig használták a szaruból készített ivópoharakat, melyeket tarisznyában, a tarisznya szíjához, az övre csatol462. Ivócsanak domború faragással és vésett díszítéssel, fülén két oldalt „MJ" monogram. Csitár, 1938. PM 165-1948.