Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

PÁSZTORMŰVÉSZET Lengyel Ágnes

457. Ostor, nyelén ólombetétes díszítéssel, bőrfonással, szironyozással. Nógrád megye. PM 54.203.1. később színes kaucsukberakással is díszítették. A nyél súlya nagyban hozzájárult az ostor használhatóságához és a rézlemezzel való borítás, illetve az ólomberakásos díszítmény ezt a célt is szolgálta. Vidékünkön e díszítőtechnika alkalmazásával különösen szép darabok maradtak fenn. Hullámos vonalú sárga-, és pontozásos vörösrézberakással címert, baltaformát, úrmutatót, az oltáriszentség jelét vagy keresztet alakítottak ki az ostorok nyelén, a szív és virágmotívumok mellett. Geometrikus formák és a növényornamentika gazdag változatai jelentek meg az ónöntéssel borított ostornyeleken. Emellett szíjfonatokkal, sallangokkal, szironyok ráfonásával is díszítették ezeket a tárgyakat. Leginkább ónöntéssel kialakított motívumokat találunk a kések nyelén és a díszítésnek, a botokhoz és ostornyelekhez hasonlóan, használati funkciója is volt. A penge nyélben történő rögzítését szolgálta és a hasadástól is megvédte a fát. Mértanias formák, hullámvonalak és virágmotívumok futnak körbe az így díszített késnyeleken. A naponta kihajtó pásztorok reggelente marhaszarvból készült tülökkel figyelmeztették a gazdákat, hogy állataikat engedjék ki a csordához. A kanásztülköket vidékünkön a pásztorok maguk állították elő a magyar ökör szarvából. A szarut karcolással, sallangokkal díszítették. Gyurkó Pál monogramja szerepel azon az 1899-ben készült, karcolással és sárgítással díszített tülkön, melynek sávokra osztott felületét a pásztor- és katonaéletből vett ábrázolások borítják. A juhászok felszereléséhez tartozott a szintén többnyire szaruból készült rühzsírtartó. Az ebben tartott kenőccsel kenték meg a beteg