Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

TÁNC- ÉS ZENEI HAGYOMÁNYOK Felföldi László

kiszebábu énekszóval való körültáncolására csak Hont és Gömör megyéből vannak biztos adataink, feltételezzük, hogy ez vidékünkön is előfordulhatott. Manga János az Ipoly menti kiszejárás befejezéseként hidasjátékokat említ, amelyeket a lányok a folyótól hazafelé menet játszottak, ezzel haladva a falu felé (MANGA J. 1968a: 137). Több példa van rá, főleg a szlovákok köréből, hogy a kiszejárás a nyári népszokásokkal - a pünkösdöléssel és a Szent Iván-napi tűzugrássdX - keveredett. Tereskén és Legenden például a virágvasárnapi tüzet ugyanúgy átugrálták, mint a Szent Iván-napit. E szokás ideje a Nógrád megyei szlovákok körében egy héttel korábban, feketevasárnap volt (FARKAS R 1911:165; MANGA J. 1968a: 120-144; GULYÁS É.-SZABÓ L. 1989:379). Szintén e vidék sajátosságának tekinthetjük azt a húsvéti táncos szokást, hogy az Érsekvadkerten és a Medvesalja Nógrád megyéhez eső községeiben a farsangi ivóhoz, a nyársaláshoz és koledáláshoz hasonlóan, adományokat gyűjtöttek a legények, s azokat külön legényes vagy vegyes mulatság keretében fogyasztották el. A húsvéti bál az egész megyében általánosan a hosszú böjti időszak utáni első táncos mulatság, amely a rendszeres kocsmai mulatságok sorozatának nyitó alkalma. A húsvéti locsolkodás az egész időszakra vonatkozó meghívónak számí434. Szüreti felvonulók tánca a kocsma előtt, a helyi művelődési ház korábbi népszokást felújító rendezvénye keretében. Szenté, 1987. Kapros Márta felvétele, PMF 19440.