Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

TÁNC- ÉS ZENEI HAGYOMÁNYOK Felföldi László

nik, egyre szórványosabb, s a keleti palócok körében már nemigen fordul elő, csak kísérődallamának változatait lehet nyomon kísérni egész Zemplénig. A megye nyugati határa felé haladva és azon túl a nyugati palócok körében a gyertyástánc egyre gyakoribb. Két altípusa fordul elő: a kötött, ünnepélyes páros forma és a kígyózó labirintus forma, amelyben a résztvevők szintén páronként fogóznak össze. A történeti forrásokkal való összevetés nyomán feltételezhető, hogy e táncok a 18. század előtti nyugat-európai táncdivatok hatását tükrözik, amelyek észak felől, lengyel közvetítéssel kerültek hozzánk. A megye keleti felén előforduló jellegzetes lakodalmi táncok közül figyelmet érdemel a hajnaltűztánc, amelynek gyakorisága a keleti palócok felé haladva növekszik, s amely a megye nyugati széle felé, s a nyugati palóc területként nyilvántartott szélesebb területen egyre ritkul, illetve teljesen eltűnik. E szertartásos táncnak nincs kikristályosodott, kötött formája. Énekes körtánc, csárdás, illetve szólótánc formában ugyanúgy előfordul. Kísérődallama is falvanként s táncfajtáként változó. A megye déli részén fekvő Galga menti községekben ismert egy szintén jellegzetes evidéki táncfajta a lakodalmi mars, amely druzsbatánc, mars, kísérő, ugrálás néven a két kisvőfély és a menetben résztvevők sajátos kettes, szóló és csoportos táncaként fontos, hangulatteremtő eleme a lakodalmi menetnek. Valójában nem tartják igazi táncnak, a többi tánccal egyenrangúnak. Észak felé haladva egyre ritkább. A Balassagyarmat környéki falvakban még előfordul (Patak). A marsot egyszerű, egy lábon vagy páros lábon való ugrások, lengetők s a szembeforduló táncosok csizmájának összeütése jellemzik. Kísérőzenéje főként indulózene, de csárdásdallamokra is eljárják. Helyenként érintkezik a verbunkkal. A mulatságok hagyományos tánckészlete a városi táncdivat hatására és a táncmesterek tevékenysége nyomán különféle nemzeti és polgári társastáncokkal gazdagodott. Ilyenek a polka, valcer, gólya, kacsintós, magyar kettes, vansztep, boszton, tangó stb. Ezek az elmúlt évtizedek során egyre nagyobb jelentőségre tettek szert s egyre inkább háttérbe szorították a hagyományos táncokat. Manapság a különféle diszkótáncok töltenek be hasonló szerepet. Táncélet, táncos szokások Nógrád megye hagyományos táncéletének általános karakterét a szabadtéri és nappali táncalkalmak nagyobb aránya, a nemek és életkor szerinti elkülönülés viszonylagos arányossága, a táncélet nagyobb intenzitása, s közepes szintű szervezettsége, falubokrok szerinti tagoltsága adja az Alföld mezővárosias, parasztpolgári táncalkalmaival illetve a Felvidék nyugati felének szervezettebb céhszerű táncéletével összevetve. A gyermekek számára rendezett táncalkalmak (gyerekbál, farsangi próbatánc) e vidéken az első világháborút túlélve, néhány helyen a második világháború utáni időket is megélték. Például Dejtáron gyerekek