Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

TÁNC- ÉS ZENEI HAGYOMÁNYOK Felföldi László

rajz 1742-ben jelent meg e műben. A kép középpontjában Nógrád megye díszes címere áll. A háttérben lévő hegyes vidék a megye várainak ábrázolásával Nógrád megyét jelképezi. A kép előterében a jobb alsó sarokban egy töröksípot fújó zenész ül, s előtte három kardos férfi táncol. A hajdútánc korábbi, 17. századi ábrázolásaival összevetve, e jelenet kísértetiesen hasonlít Justus van der Nyport rézkarcára Burkhard von Birckenstein művében (1686). A Kapronca vár előterében járt táncot az alakok meghagyásával, a mozdulatok csekély megváltoztatásával, tükörfordításban helyezi a nógrádi várak előterébe a művész. Mivel a rajzhoz korabeli szöveges magyarázat nincs, nem tudhatjuk, hogy Kaltschmidt a saját élményeit önti-e egy már meglévő formába, vagy a korábbi ábrázolást, mint tetszetős klisét használja a nagyobb hatás kedvéért. Az utóbbi a valószínűbb. A képi ábrázolások mellett Nógrád megye tánc- és zenei hagyományairól számos szöveges emlékünk van Bél Mátyástól kezdve, Váradi Jánoson, Edvi Illés Pálon, Ipolyi Arnoldon, Réső Ensel Sándoron, Pápai Károlyon, Pintér Sándoron, Farkas Pálon át Istvánffy Gyuláig, a földrajzi, statisztikai, néprajzi írók munkáiban. Főleg a lakodalom és a családi ünnepek leírása adott alkalmat a táncok megörökítésére. Azonban adataik nehezen köthetők pontos helyhez, mert vagy általában szólnak a palócok szokásairól, vagy több szomszédos megye Hont, Nógrád, Heves, Borsod néphagyományát érintik. így bizonyosság helyett csak találgatásra vagyunk utalva. Közülük kiemelkedik a „nógrádi oldaltánc" 1891-ből származó leírása, amely a megye tánctörténetének becses emléke (PINTÉR S. 1891:105; RÉTHEI P. M. 1924:201-203). A leírás nyomán úgy tűnik, hogy e tánc a 19. századi táncmesterek által összeállított báli táncciklus volt, amelyben a helybeli hagyományos táncok mellett helyet kaptak a korabeli táncmesteri táncok is. Erre enged következtetni a tánc színpadias, méltóságteljes előadásmódja, a párok oldaltállásos helyzete, a kor ideáljának megfelelő mértanias térformák (egyenes vonal, cikk-cakk, kör), s a kísérőzene fönnmaradt részletei. (Az egyik énekelt dallam fönnmaradt szövegrészlete: „Az ajtóig meg vissza...".) E sajátságaival e tánc nagyon hasonlít a „Kállai kettős"-höz, amelynek a 20. századra főleg hagyományosabb részei maradtak fönn, a többinek csak halvány emléke élt a kállaiak emlékezetében (FARKAS L. 1895). Sok hasonló vonás található még a székely „Hétféle" nevű táncsorozat régies változatában is, amely egy teljesebb formában maradt fönn (BÁNDY M.-VÁMSZER G. 1937:21-31), s a töredékesen lejegyzett „honti kopogós"-ban (RÉTHEI P. M. 1924:203-204). Érdekes sajátsága a nógrádi oldaltáncnak a nők szokottnál nagyobb szerepe. Biztosra vehetjük, hogy e táncciklus nem a paraszti hagyományban alakult ki, hanem táncmesteri munka eredménye. Eredeti közönsége sem a szécsényi és környéki parasztság volt, hanem a megyebeli nemesség és polgárság, akiknek balassagyarmati táncmulatságáról pl. a Regélő Pesti Divatlap egyik híradása 1843-ban még a nemzeti táncok hiányáról panaszkodik (SZENTPÁL O. 1954:21). Ezt a hiányt pótolhatta a Pintér által feledéstől megmentett oldaltánc.