Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

TÁNC- ÉS ZENEI HAGYOMÁNYOK Felföldi László

TÁNC- ÉS ZENEI HAGYOMÁNYOK Az eddigi gyakorlattól eltérően kötetünkben egy olyan fejezet is helyet kapott, amely a tánccal, a zenével és a hangszeres zenéléssel foglalkozik. Vajon mi indokolja ennek a témának külön fejezetben való bemutatását? Elsősorban az a szempont, hogy a családi élethez, a munkához, a vallási élethez, az ünnepi szokásokhoz hasonlóan a táncnak (s a vele szorosan kapcsolódó zenének, játéknak) is nagy szerepe van a hagyományos népélet szerveződésében, rendjének kialakításában. Különösen igaz ez, ha figyelembe vesszük, hogy a „tánc" a népnyelvben nem egyszerűen táncos mozgást jelent, hanem a táncnak, zenének, költészetnek, játéknak sajátos egyvelegét, amely a társas szórakozási alkalmak keretében számos funkciót tölt be. A szép mozgás illetve hangzás élvezetét kifejező esztétikai-örömszerző-felfrissítő funkciója mellett, segíti a kisebb-nagyobb helyi közösségek kohéziójának kialakítását, megerősítését. A hagyományokba való belenevelődés egyik legvonzóbb „iskolája". Lehetővé teszi a különböző korosztályok határainak szimbolikus kijelölését és az átmenetek emlékezetessé tételét. Jelzi az évkor előrehaladását, s eszközül szolgál a kalendáriumi ünnepek megüléséhez, kellő átéléséhez, a testi-lelki újjászületéshez. Az élet más fontos tevékenységi köreihez hasonlóan a szórakozási alkalmaknak is megvan a maguk idő- és térrendje, sajátos tárgyi világuk, csak rájuk jellemző viselkedési szabályaik, amelyek más vidékek, más történelmi korok hasonló jelenségeivel összevetve nagyon sok érdekes tanulságot hordoznak. Segítségükkel olyan művelődéstörténeti kapcsolatokra deríthetünk fényt, amelyek más forrásokat vizsgálva nem, vagy nem ilyen mértékben válnak érthetővé. A Nógrád megyei falvakban szinte az 1960-as évekig fennállt a táncalkalmaknak, társas szórakozási alkalmaknak az a gazdag ciklikus rendje, amely a különféle korosztályok, vagyoni és foglalkozási csoportok mindennapi életét keretbe foglalta. Ez lehetőséget adott a tánc- és zenei hagyomány továbbélésének, további változásának. E hagyomány bemutatásával szeretnénk árnyaltabbá tenni azt a képet, amelyet e kötet többi szerzője Nógrád megye népművészetéről kialakított. Történeti előzmények Nógrád megye tánc- és zenetörténetének egyik legbecsesebb emléke a sziráki evangélikus egyházközség anyakönyvében található szép tollrajz-sorozat a 18. század elejéről. A Zólyomból települt szlovák lakosok Turdélius Sámuel nevű lelkésze 1712 és 1729 között változatos