Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

VALLÁSOS NÉPMŰVÉSZET Limbacher Gábor

kulturális változást, az archaikus világkép háttérbe szorulását tükrözi, hogy a bontást követően a hegy jelentős részét is elgyalulták a könynyebb elérhetőség érdekében. Nemti 12. században épített ősi templomát 1928-ban bontották le, Karancslapujtőn a millenniumra építettek neogót templomot a középkori gótikus egyház helyére. Itt nemcsak a festett famennyezetet, bútorzatot és oltárt égették el, hanem a templomtitulust is Kisboldogasszonyról Magyarok Nagyasszonyára változtatták. Piliny barokk templomát, jeles famennyezetével együtt századunk elején bontották le. Mihálygergén a barokk Nepomuki Szent János templom helyett 1925-26-ban Magyarok Nagyasszonya tiszteletére emeltek templomot. Ilyen titulusváltásra került sor Szent Miklós helyébe Somoskőújfalun, Mindenszentek helyett Mátraszelén vagy Simon és Júdás apostolok helyett Zabaron. A katolikus templombelső hagyományos népművészeti emlékeire a legsúlyosabb csapást azután a II. vatikáni zsinat nyomán hozott papi rendelkezések mérték az 1960-70-es években. Az 1980-as évek derekától a vallásos népművészet új lendületét figyelhetjük meg. Például a Karancs-hegyen a környékbeli községek romjaiból építették újjá középkori eredetű kegyhelyüket, melynek berendezéséhez a somoskőújfalui gyógyítóasszony és hívei sajátos buzgalommal járultak hozzá. Hasznos határában egészen kiépült a búcsújáró helyként egyházilag máig el nem fogadott népi kegyhely. Herencsényben átlelkesült buzgó asszonyok egészen laikus módon újrafestették templomuk szobrait, a búcsús feszületet sőt útmenti keresztet is a rajta függő pléh-Krisztussal együtt. A terényi katolikusok harcba szálltak a műemléki felügyelőség illetékeseivel, és az 1960-70-es években szakszerűen helyreállított középkori templomukban „önkényesen" elfüggönyözték a feltárt freskótöredékeket, majd visszaállították a renováláskor kitett barokk fő és mellékoltáraikat. Újra elkészíttették Mária-szobruk egykori hordozható foglalatát, és több évtizedes szünet után ismét vannak a faluban Máriás-lányok. Szandán is a modernizált templomszentélyt részben visszaalakították. Lehozták a padlásról régi oltárképüket és a helyi asztalos oltárépítményt készített hozzá. Visszakerültek az oldalsó faliképek és megújították templomi lobogóikat is, melyek immár ismét a padvégekben állnak. Eközben máig folyamatos a helyi kis-kápolna kultusza, gondozása, virágozása, és a benne lévő Máriaszobor 1999 húsvétjára újabb öltözetet kapott. Sokfelé vallásos családoknál sosem látott gazdagsággal berendezett házi oltárok találhatók. Mindebben föllelhetők a jelenkor technikai adottságai és sajátos hatásai. Ugyanakkor e jelenségek a paraszti vallásos művészet hagyományait is folytatják, s mindennapokba ágyazott funkcionális mivoltukban nem idegenedtek el az élet nem művészi szférájától. Bennük többé-kevésbé együttesen valósul meg folklór jellegű előadó-, képző- és díszítőművészet, irodalom (ima, ájtatosság), zene (ének) valamint az élet sokféle szükséghelyzetéből való kibontakozás. LIMBACHER GÁBOR