Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

VALLÁSOS NÉPMŰVÉSZET Limbacher Gábor

A 18. században és a 19. század elején létesült falusi templomok ugyan döntően mesteremberek művei voltak, de építésük az egész faluközösség szeme előtt folyt, és szerkezetükkel, részleteikkel meglehetős hatást gyakoroltak a népi építészetre. Többfelé a megyében a csehsüvegboltozatos templomterek hatására, mestereik révén kezdtek épülni faluszerte a boltozott szabadkéményes konyhák. Drégelypalánk 18. századi malmának barokk ívelésű faragott faajtaja az egyházi barokk építészet, és közvetlenül a községi templom hatását jelzi. A szenteknek kialakított oromfülkék, a barokk falisávok, a letompított sarkok, az ablak és oromfal keretezései is a barokk templomoktól erednek. Drégelypalánkon, ahol - nyilván az állattartással összefüggésben - Szent Vendel évnapja fogadott ünnep, a kultusz a népi építkezésen is nyomot hagyott. Az egyik felső csonkakontyos, zsúpetős, barokkos oromfalú lakóház szoborfülkéjébe is Vendelke szobrát tették, legkésőbb a századforduló táján (DERCSÉNYI D. 1954:108-109, 183-184). Miként a templom tornyára, a lakóház oromzatára, oromcsúcsára is elhelyezték a kereszt jelét. Zagyvaszántón (ma Heves megye) a kaputükör csipkézett, íves áttörésébe is halmon álló kereszt került sugárzó művészi összhatással, egyben nyilvánvalóan az otthon biztonságának szakrális-mágikus oltalmazásáért (LENGYEL Á.-LIMBACHER G. 1997:134). Őrhalomban ablak fölött vakolt és festett kereszt, Nógrádmegyeren kereszt és rozetta látható zsúpfedeles lakóház két ablaka között. Utóbbit összetett művészi jelnek látjuk, Jézus és Mária mintegy világ virágaként megformált szimbólumaként. Szentsarok és tisztaszoba A parasztember számára a korábbi évszázadokban a háziszentély szolgált kultikus térként a település közösségi vallásos létesítményei mellett. Ennek területünkön a parasztszoba szentsarka felelt meg. A legszerényebb otthont is szokásban volt díszíteni ünnepjelzőnek már akkor is, amikor még csak egyetlen lakószobája volt a háznak. Amíg belső fűtésű, füsttel terhelt volt ez a helyiség, úgy elsősorban időlegesen, textíliákkal, majd a fűtésmód fejlődésével különféle, állandóan a hagyomány megszabta helyükön maradó más tárgyakkal. Díszes abrosszal minden bizonnyal a lakás ünnepi alkalmakra, kultikus cselekményekre felkészített részét, a szentsarkot ékesítették fel. Nógrád megyei jobbágycsaládoknak voltak már díszes lakástextíliái a 18. században a tisztaszobák létesítését megelőzően is. Más „dísztárgyak" előfordulását mutatja, hogy például 1722-ben akadt jobbágyház, ahol 8 újkeresztény, azaz habán korsó is volt. E tárgytípusból nem egy vallásos ábrázolással ismeretes (LENGYEL Á.-LIMBACHER G. 1997:145). Fali szentképekről az eddigi közlemények ugyan csak a 19. század első feléből adnak hírt, de joggal tehető fel, hogy papírszentképeket korábban megyénkben is felragasztottak vagy feltűztek a falra. Szűz Máriát ábrázoló, falra ragasztott papírkép volt a legfőbb dísze egy szegény kazári család szobája asztalszögletének még 1932-ben is, ahogy azt Gönyey Sándor fényképfelvételéről ismerjük (K. CSILLÉRY K. 1989:860). Különleges palóc szokásként jegyezték le a múlt századból,