Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

VALLÁSOS NÉPMŰVÉSZET Limbacher Gábor

388. Útmenti fafeszület részlete: sugárzó nap és egyben Oltáriszentség „IHS" felirattal. Átellenben a hold ábrázolása található. Ságújfalu, 19. század utolsó negyede Kishartyán felőli részén. Az útszéli keresztek magas oszlopformája lehetővé tette, hogy a földbeli korhadás miatt időről-időre beljebb ássák, de ez semmiképp sem indokolja a feltűnő magasságot, hiszen ezzel a faragott ornamentika egyre jobban csonkult, és például a Karancshegyi kegyhely fakeresztje az 1896. évi vasfeszületre cserélésekor is elérte a mintegy 7 méteres magasságot. E népi alkotások némelyikén művészeti korstílusok hatása fedezhető fel. Az említett diósjenői feszület bádogfedelén lévő aprólékos megmunkálású füzérek a korai klaszszicizmusnak felelnek meg, az 1868-ból való őrhalmi fakereszt faragása a rokokó hatását érezteti, és a Karancs-vidékivel azonos típusú csitári fakereszt növényi alakzataiban Tombor Ilona a kazettás menynyezetek 17. századi magyar ornamentikájának hagyományaira ismert (DERCSÉNYI D. 1954:172). A megszentelt ház és a gazdaság A népi vallásosság hagyományosan a település lakó és gazdasági építményeire is kiterjedt, elkészültükkor azokat a pap, a gazda vagy a gazdasszony rendre megszentelte, sokfelé évenkénti újraszentelésükre is sor került. A ház szentségének a parasztság archaikus világképéből fakadóan többféle rétege különíthető el. A házkülsőre, oromzatra gyakran kereszt köré - került égitestek kozmikus összefüggésre utal-