Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

VALLÁSOS NÉPMŰVÉSZET Limbacher Gábor

Antal körül található a legtöbb fogadalmi emlék: hálatáblák, Antalka térítője s gyakran a Szent Antal perselybe is valamely kérés teljesítéséért dobnak pénzt. Harangláb A napi rendszeres harangozás a 13. században kezdett kialakulni, amikor a ferencesek az esti harangozást és a vele összefüggő Úrangyala imát terjeszteni kezdték. A 14. század elején hozzáfűzött pápai búcsúkiváltság adott lendületet a gyakorlat általánosabbá válásához. Fokozatosan jött szokásba a hajnali harangozás, majd a déli harangszót a pápa rendelte el, hogy a török elleni összefogásra, a küzdelem sikeréért végzendő imára figyelmeztessen, illetve a nándorfehérvári győzelem emlékezetére. A napi háromszori harangozás a 17. században lett általános. A 18. századig visszanyúló egyházi adatok szerint Nógrád megye szinte minden településének megvolt a maga harangtornya, még ha temploma toronnyal épült is. Utóbbit jobbára csak vasárnap használták, a mindennapos reggeli, déli és esti harangozás a haranglábakban történt. Sokhelyütt kettő is állott, Mátraszőllősön három: a falun kívül lévő templomnál, a falu közepén és a temetőnél. Legtöbbször a torony nélküli templom mellett emelkedett, de ha az nagyon távolra esett, vagy a faluban nem volt templom, jellemzően a falu közepén építették föl. A fa haranglábak az egykor elterjedt nógrádi faépítkezés emlékei. A többi magyar táj hasonló építményével szemben sajátosságuk, hogy formájuk közel áll a kőépületekéhez, és viszonylag keveset őriztek meg a faépítés ősi, eredeti felfogásából. A még fennálló emlékek alapján ítélve, az egykori fatornyok szerkezeti megoldása nem sokban különbözött a hasonló anyagú lakóépítményektől. Helyi paraszti mesterek, barkácsolók alkotásaiként készülhettek. Nógrád erdős, fás vidékén voltak olyan faragó községek - mint Etes - melyek nagyobb faépületek ácsmunkáit vállalták. A legrégebbi ismert fatorony Gácsfaluban található. Még a mellette álló katolikus templomnál is magasabb. Vas felhasználása nélkül, csak csapolással, faszöggel építette Polonyi János molnármester 1673-ban. Makfalvay János, Gács várának gondnoka, még török fogsága idején tett fogadalmából épült. A 18. század elején fa harangláb állott Nemti századunkban elbontott román kori temploma mellett, Szécsény egykori fa haranglábjában 1734-ből való harang függött. Nógrádszentpéter középkori eredetű evangélikus templomát 1747-ben új kerítéssel látták el, magas bejárati harangtornya bizonyára ekkor épült. A harangházig kőből, följebb fából készült, minden oldalán kettős, ívelt ablaknyílással, a harangház alatt és fölött zsindelyezett kettős tetővel. Néhány évvel később létesíthették a szerényebb méretű, de hasonlóan kő falazatú és fa harangházzal készült debercsényi haranglábat, amely a két kőlábú fakereszten kívül a katolikus község egyetlen szakrális építménye volt száza-