Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

VALLÁSOS NÉPMŰVÉSZET Limbacher Gábor

oszlopai hasonlítanak az almágyi mennyezet léckeretén végighúzódó csavarvonalakra, valamint a kazetták lendületes belső keretdíszére. (MALONYAY D. 1922: 299. kép; DERCSÉNYI D. 1954:289-291, 375-376; TOMBOR I. 1967; 1968; LIMBACHERG. 1998:138-139) A katolikus templom, az ünnepi körmenetek és a búcsújárások nélkülözhetetlen velejárói a falon függő, illetve a menet élén hordozott feszületek. Nógrád jónéhány községében máig föllelhetők olyan régi darabok, melyek valószínűleg a török hódoltság után újraszerveződő települések szakrális kellékei voltak. Ezeket az alkotásokat a formai változatosság jellemzi. Majd minden falu templomi, körmeneti keresztjére sajátos kialakítású Krisztus-test került. Megformálásukkal a szériatermékeket gyártó kegyszeripar föllendülése előtti, helyi műhelyek szerepére utalnak. Litke két 18. századi feszülete művészettörténész szemmel is érdekes népi munka. Egyikük aszkézist sugárzó, még a gótikára emlékeztető expresszív alkotás. A korpusz, kivált a végtagok elnyújtottsága, a haj, a szakáll, a mellrész és a bordázat előírásszerűen szabályos, szinte mértanias barázdáltsága a testiségtől való felszabadultságot érzékelteti. A formai hasonlóság alapján mintha mintája lenne a filiák Ipolytarnóc és Egyházasgerge - körmeneti feszületeinek, talán ugyanazon kéz alkotásai. Még a közeli Karancsság régi feszülete ilyen feltűnően hasonló plasztika. Magyargéc, Szarvasgede, Zagy vas zentjakab és Szurdokpüspöki körmeneti feszületei szép, feltehetően köznépi faragások. Szendehely, Romhány, Szátok, Somoskőújfalu és Bussa egykori körmeneti korpuszain megragadó a vérrel verítékezés elementáris barokk festése, s ez a minta érződik a bujáki és karancssági változatok újabb, másodlagos átfestésein. A mátramindszenti templom és sekrestye több népi faragású feszületét az egykori harangozó készítette. Úgy látszik, e tárgycsoport táji jellegzetességet is mutat, mert Borsod-AbaújZemplén megyében a nógrádihoz hasonló archaikus változatok csak a barkóság Borsodba átnyúló területén fordulnak elő jelentősebb számban (DERCSÉNYI D. 1954; KÁRPÁTI L. 1997:448; LENGYEL Á.-LIMBACHER G. 1997: 66-68. kép). Hasonló jellegzetességeket mutatnak az egyházközségek egykori feltámadt Krisztus szobrai is. Tanulságos például Tereske régi és újabb emlékének összehasonlítása. A régi ábrázolás formai tulajdonságainál fogva is a feltámadás képzetét kelti: Jézus fejéből három dicsfény-nyaláb sugarasan árad szét, kéztartása sőt a kezében tartott lobogó elrendezése is ilyen irányultságú. A stilizáltán megformált, elölről szinte csupasz test hangsúlyozása összességében elementáris hatású. Az újabb szobor már széria munka, inkább idilli zsánerkép hangulatú. A szobor tömbhatású, lobogója is kisebb, rövidebb szárú. Bizonyos felvilágosodott gondolatisággal földgömbön áll. A régi szobor eredetit megjelenítő rituális jellegét hangsúlyozza, hogy lobogója valódi textília. Hatásos régi ábrázolásokat ismerünk Terényből és Szurdokpüspökiből. Zabar feltámadt Krisztus szobra újabb népi faragás, Maconkáé kifejezetten kvalitásos a 18. századból. A népi kultusz jellegzetes régi alkotásai a jórészt helybeli mester faragta öltöztetős és gyakorta hordozható Mária-szobrok. A szoboröl-