Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

VALLÁSOS NÉPMŰVÉSZET Limbacher Gábor

361. Templombelső ünnepi nagymisén. Elől a leányok, a padok között a fiatalabb asszonyok állnak, az első padsorokban a helyi társadalom felső rétegéből valók, majd az idősebb asszonyok, a hátsó padokban öreg férfiak. A padvégekben lobogók, elől hordozható Mária-szobor, az oltárképen Szent Márton látható, amint megosztja köpenyét a koldussal. Buják, 1930-as évek. Vadas Ernő felvétele, PMF 15698. két mellékoltárát is a hívek állították. A szátoki templomét a községi bíró létesítette az első világháborút követően, hálából. Az őrhalmi templom főoltárát egy helybeli gazdacsalád csináltatta a plébános közreműködésével Budapesten, 1919-ben. A templomablakok századunkból ismert üvegezései a helyi családi felajánlások jellegzetes, sokszor szövegszerűen is leolvasható dokumentumai. A török uralom következtében a települések templomai jelentősrészt tönkrementek. A hitélet újra elevenedésekor jó néhány községben előbb sövény- vagy fatemplomot építettek, valószínűleg helyi vagy környékbeli faragómesterek vezetésével. így Diósjenő reformátusai 1791-ig sövénytemplomot használtak; Romhány, Horpács, Berkenye, Csitár, Nógrádsipek, Piliny és Sóshartyán - katolikus templomai -, Sámsonháza, Lucfalva és Legend evangélikus templomai pedig fából voltak a 18. század első évtizedeiben. Nagylámi evangélikusok a 17. század közepén építettek fatemplomot a maguk számára, a csákányházi katolikusok az 1770-es években váltották fel a magukét kőtemplomra. MátraverebélySzentkút zarándokhelyen már a 14. század végén fakápolnát építtetett Veréb Péter erdélyi alvajda, hálából csodás gyógyulásáért. Alapítása jól szemlélteti a korabeli társadalom vezető és köznépi rétegeinél a kultúra közelálló voltát. E kápolnát a török felégette, de újabb épült, amely