Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

VALLÁSOS NÉPMŰVÉSZET Limbacher Gábor

fogalmát és vizsgálatát szűk értelemben, jobbára csak az egyedi tárgyra, ezen belül az anyag, technika, forma, díszítmény kapcsolatára korlátozták. Később a szemléletmód tágult, egyre inkább egészében vizsgálták azokat a tárgyi környezeteket, amelyeket egy-egy paraszti társadalom az élete köré felépített. Érvényesülni kezdett a felismerés, hogy a tárgyi világ, a díszes tárgyak csupán elemei a különféle szertartásoknak, szokásrendnek. Szerves egység tárult föl tárgyak, énekek, gesztusok, ismeretek és erkölcsi irányelvek között, illetve a kutatás megállapította a paraszti művészetnek szokások, rítusok, hitvilág rendszerébe való beágyazottságát. Mindemellett a népművészet alapvető mozgatóerőiként szociológiai és történeti szempontok tételeződtek. Anyag, technika, forma, díszítmény a történelem és a társadalmi rétegződés megszabta körülmények között függ egymástól, de elhagyhatatlan mindezek világképi, vallásos függősége. Ez alapvetően befolyásolhatja a tárgyi világ alakulását, jelentéseinek univerzumát. A paraszti kultúrában nemcsak az élet művészi és nem művészi, vallásos és profán oldala fonódik össze, hanem az élő és tárgyi világ közötti határok is elmosódnak. Az ábrázolások nem kizárólag formai jegyeikkel, fizikai-materiális valóságukkal azonosak, jelentésük az átjárható evilági-túlvilági vallásos világképben válik meghatározottá. Ilyen értelemben bírt jelentőséggel valamely ábrázolás archaikus kulturális háttere, fogadalmi eredete, kegyhelyről származása, egyházi megáldása, az eredeti kegyképhez való hozzáérintése - olykor ezt igazoló írással -, esetleg ereklyetartó szerepe. A mindennapi gyakorlat igazolta vissza évszázadokon át a természetfelettire építő paraszti világkép meghatározó szerepét. E fölfogás objektív realitásnak számított, mely szabályozólag hatott ember és környezet, ember és hagyomány, egyén és közösség viszonyában. Világképi keretek és ősi minták alapján, azokból fakadó valláserkölcsi, szokásrendi szempontok határozták meg, hogy az egyéni életútnak és a család életének, melyek a fő csomópontjai, döntő fordulói és vezérlő értékei. A természettudományos világkép térhódításával a természetfeletti mintákat fölváltotta a természetes kauzalitás alapelve, mely azonban a paraszti műveltségben a közelmúltig sem vált meghatározóvá. A település felszentelt helyei A templom Hagyományos szemlélet szerint a templom nem csupán építészeti alkotás és a liturgia helyszíne, hanem az istenség és katolikusoknál a védőszentnek is lakhelye, szakrális-túláradó térsége. A település templomát Nógrád megye szerte - jellemző archaikus felfogással - a község legmagasabb pontjára építették. Éghez való közelségét a megközelíthetőség praktikus szempontja elé helyezték, ezért évszázadokon át