Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

A SZOKÁSOK TÁRGYAINAK NÉPMŰVÉSZETE - A jeles napok Lengyel Ágnes

tátva meg, hogy kedves-e neki a májfahozó személye (FARKAS R 1911:165). A májusfa elszáradásáig, körülbelül egy hónapig állt a kapu előtt, majd ünnepélyes ledöntése tánc, dalolás közben történt (GULYÁS É.-SZABÓ L. 1989:408). A pünkösdölés, pünkösdke szokását a 20. század első felében már csak 8-10 éves kislányok gyakorolták. A múlt század közepén azonban vidékünkön még pünkösdi király- és királynéválasztás járta, nagyobb leányok és legények körében is. A királynő „karjára virágokkal telt kosarat tűz (...) négy lehámozott botocskára köttetik egy nagy piros tarka kendő négy vége, s mennyezetkint vitetik felettük négy leány által; az egészet kézenfogódzva kört alakított legények és leányok táncoló serege veszi körül.(...) a menet házról-házra folytattatik (...) a ház gazdasszonya a királynőnek kosarába ajándékot vet(ve), mi a kosárbóli virághintéssel viszonoztatik" (IPOLYI A. 1854:303). A pünkösd utáni második hét csütörtökje, Úrnapja. Az ekkor tartott körmenetek útvonalán zöld gallyakkal, virágokkal díszített úrnapi sátrakat, gulyibákat készítettek a kiállított oltárak fölé a falu több pontján, illetve a templom körül. A sátor virágait, mint szentelt növényeket később gyógyításra, rontáselhárításra használták (MANGA J. 1979:238). A nyári napforduló ünnepén, Szent Iván napjának (jún. 24.) estéjén gyújtották Ivánka tüzit A lányok ünneplő ruhában, fejükön búzavirág-koszorúval gyülekeztek. A legények szalmabábut készítettek, azt 352. Pünkösdköszöntő leánykák, a háznál mondókájuk végén adományt kapnak. Hasznos, 1937. Gönyey Sándor felvétele, NMF 74734.