Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

A SZOKÁSOK TÁRGYAINAK NÉPMŰVÉSZETE - A jeles napok Lengyel Ágnes

337. Hímes tojás osztás húsvétkor. Érsekvadkert, 1933. Ébner Sándor felvétele, NMF 68584. változások-újítások folyamatai az ország más vidékein is fellelhető tendenciákkal rokoníthatók. Vidékünk gazdag változatokban bővelkedő tojásdíszítésének régies módja a viaszlevonatos technika. A néprajztudomány rendelkezésére álló források alapján feltételezhető, hogy parasztságunknál az előző évszázadokban ez a díszítésmód volt általános (GYÖRGYI E. 1974:7). A pálcára erősített fémcsövecskét, apipkát forró méhviaszba (sitnkoly), utóbb pedig gyertya-sztearinba mártogatták, s ezzel vitték fel a mintát a nyers vagy főtt tojás felületére. Ezután növényi festékanyagokból, leginkább hagymahéjból, később bolti festékből főzött festéklében áztatták. A megszilárdult viasz lekaparása után rajzolódott ki a díszítmény.