Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

A SZOKÁSOK TÁRGYAINAK NÉPMŰVÉSZETE - A jeles napok Lengyel Ágnes

A jeles napok Az esztendő jeles napjaihoz, szokásaihoz kapcsolódó tárgyi világ jelentős része figyelmet érdemel a népművészet szempontjából is. Nemcsak a mindennapi praktikus használati eszközök díszített, ünnepi változatai tartoznak ide, hanem jelképes szerepű, rövid élettartamú tárgyak is (például karácsonyi ostya, kiszebábu, hímes tojás, aratókoszorú), amelyeknél a díszítményeknek különös jelentősége, sokszor mágikus jelentéstartalma volt. Az egyházi év a karácsonyig tartó adventtel veszi kezdetét. Ezt az ünnep előtti böjti időszakot szigorúbb életrend és jeles napjaihoz (pl. András, Borbála) fűződő mágikus cselekmények, szerelmi varázslatok, férj- és időjósló szokások sokasága jellemezte. Kiemelkedik Szent Miklós napja (dec. 6.), középkori diákhagyományból eredő, tréfás alakoskodó játékkal. A beöltözött legények vezetője Miklós püspök volt, nyakában krumpli olvasóval, kezében bekormozott fakereszttel. Ministránsok, harangozó, ördögök és a fehér lepedőt, álarcot viselő halál kísérték. A fonóházban kártyapakliból végezték a litániát majd meggyóntatták a lányokat, akiket végül az ördögök kivittek és hóba hempergettek, arcukat pedig összekormozták (MANGA J. 1979:196197). A gyermekek ablakba tett csizmájába az Ipoly menti falvakban hol krumplit, hol cukorkát tettek (TÁTRAI Zs. 1990:220). Luca napját (dec. 13.) boszorkányos napnak tekintették és a szokások elsősorban arra irányultak, hogy elűzzék a gonosz, ártó hatalmakat, távol tartsák a rontást, megelőzzék a bajt. A baromfi termékenységének növelése volt célja a lucázásnak, amikor lucának öltözött gyermekek jártak házról-házra. Mondókájuk után lehevertek a földre, majd a gazdasszonytól pénzt, diót, almát vagy aszalt gyümölcsöt kaptak (MANGA J. 1979:199). E napon kezdték el készíteni kilenc vagy tizenháromféle fából a lucaszéket, hogy majd a karácsonyi éjféli misén megláthassák a boszorkányokat. Karácsonyig mindennap legalább egyet koppantam kellett rajta. Nőtincsről ismerjük a lucaostor készítésének szokását. Ezt ugyancsak e naptól elkezdve karácsonyig csinálták és az éjféli misén a legények utca-szerte pattogtatták, hogy jövőre a jószágnak baja ne essék (ISTVÁNFFY GY. 1897:377). Luca napjától karácsonyig a cserépbe elvetett búzát kihajtatták, majd az ünnep után odaadták az állatoknak, hogy a szent idő bőséget és termékenységet hozó áldása a jószágokra is átszármazzon. Az adventi időszakban a karácsonyi köszöntés egyik jellegzetes formája volt az ostyahordás. Karácsony böjtjén (dec. 24.) a pap, illetve később helyette a kántortanító, majd pedig a köszöntőt mondó gyermekek vitték el a házakhoz az ostyát s ezért terményeket kaptak. A szokás egyházi gyökere nyilvánvaló, valószínűleg annak a megszentelt, de nem konszekrált kenyérnek fogyasztásából eredeztethető, amit