Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

A SZOKÁSOK TÁRGYAINAK NÉPMŰVÉSZETE - Az emberi élet fordulói Kapros Márta

nagy szalagcsokra messziről jelezte a többi lánynak, hogy a legény már foglalt: letett szerető, nagyszerető (FÉL E. 1941). A szerelmi ajándékok elfogadásának módjából következtetni lehetett a megajándékozott érzéseire, szándékára. Az utóbbi példát folytatva: a mulatságba induló legény kalapjára elölről hátrafelé olyan sorrendben varrták fel a kapott bokrétákat, ahogy a család érdekeit szem előtt tartva rangsorolták az azokat küldő lányokat. Ebben döntő szava a fiú anyjának volt. Aki már rezes bokrétát kapott, mellé többet nem tett fel. A lakodalom szokásköre különösen gazdag volt jelképes tartalmú, díszített tárgyakban (BAKÓ F. 1989c; HOPPAL M. 1987). Kendőlakás, azaz eljegyzés alkalmával a két család párválasztási egyezségét testesítették meg a fiatalok között kicserélt, legtöbbször piros színű kendők, amit ettől kezdve a legény jegyességének jelzésére viselt. Az ágyvitel a lakodalom napját megelőző látványos esemény volt (BAKÓ F. 1948). A falu előtt végighordozott, majd a vőlegényes háznál nagy gonddal felvetett ágynemű a leány vagyoni, társadalmi rangját reprezentálta. A lakodalmi díszágy felvetési módja tájak szerint és időben változó volt, ami közös bennük és népművészeti szempontból említést érdemel, hogy a párnák összeállításánál a szimmetria elve érvényesült (KAPROS M. 1994b:61). Az összehangoltságra törekvő, polgárias garnitúra-szemlélet vidékünkön viszonylag későn, csak a 20. század közepe táján jelentkezett. Korábban a szőttes cifrájú fejelek jól megfértek a kékfestőből, kanavászból varrott huzatú dunnával, a menyaszszonyágy lepedőjének díszítése is lehetett bármilyen technikájú, mintájú, ami éppen akkor és ott lepedőhímként szokásban volt. A jegyajándék része volt a vőlegénying, amiért a lakodalom reggelén mentek el a lányos házhoz. Ott ezzel együtt adták ki a vőlegénybokrétái valamint az egyes lakodalmi tisztségviselőket megillető, őket szerepük szerint megkülönböztető jelvényeket, amelyek bokrétából, szalagokból, rozmaringból készültek (PÁPAI K. 1891:243). Külön figyelmet érdemel a lakodalom legfontosabb tisztét betöltő vőfély botja. Bujákon a bot végére piros kasmírkendőt, almát kötöttek és rozmaringot tűztek. Másutt a botot - szintén felcifrázott - fokos helyettesíthette (TÁTRAI Zs. 1980:373; BAKÓ F. 1987:33-34). A menyasszony alkal-