Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

A SZOKÁSOK TÁRGYAINAK NÉPMŰVÉSZETE - Az emberi élet fordulói Kapros Márta

296. Menyecske szőttes vászonkendőbe kötve süteményt visz gyermekágyas rokonának. Kazár, 1954. Manga János felvétele, PMF 2957. kor vegyenek elő, s utóbb szándékoltan e szerepre készítve, megformálásukban, díszítésükben alkalmazkodhattak a sajátos funkcióhoz. A nógrádi parasztságnál ennek a feltételei viszonylag későn alakultak ki, s tájanként, vagy akár egy falun belül is az adott család vagyoni, társadalmi helyzetétől függően, eltérések lehettek. Ki-ki lehetőségei szerint igyekezett alkalmazkodni a kialakult elvárásokhoz - s az eredményt is a „tehetségük" ismeretében ítélte meg a közvélemény. Általában ugyanazok a cifra szőttes vászonneműk - nevezhették bár poszrikos-, qjándékos-, tükörletakaró, halálkereszt kendőnek vagy csak egyszerűen törülközőnek - sokféle alkalmi szerepre megfeleltek. Például a magát és családját ellátni nem tudó gyermekágyasnak vitt, süteménnyel megrakott tálat kötötték bele. Hasonlóképpen használták lakodalomkor, ételajándékot vivén. Megfelelt eljegyzés alkalmával, hogy a leány - diót, almát belekötve - a vőlegény és rokonai számára ajándékul küldje (PINTÉR S. 1891:102). Díszíthette asztalközépként