Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

PARASZTI SZŐTTESEK ÉS HÍMZÉSEK Kapros Mária

lemzi viszont a nagy múltú szálvonásos-átcsavarásos technika alkalmazá­sát. Különösen Vizslásról maradtak fenn figyelmet érdemlő díszlepedők, amelyeken a subrika, a szálszámolásos laposöltésű mintázás és az új di­vatú slingelés azonos hangsúllyal szerepel. A megyeszerte bárhol előfor­duló, egyszerű piros-kék keresztszemes csíkminták mellett, az első világ­háborút követő időszakban megszaporodtak a felnagyított, több anyag­szálat átfogó öltéssel varrott cifrák, amelyek motívumai egyébként szin­tén a kézimunkakönyvek hatására utalnak. A díszítmények megformálá­sában, színezésében erősödött a természethűségre irányuló törekvés (VAS M. 1998). Az 1930-as években kibontakozó tarka szabadrajzú hím­zések (tömöttvarrás) általában már ilyen megfogalmazásban készültek. Közös jellemzője a felsorolt különféle hímzéseknek, hogy a sorminták mellett utóbb, azok vonalát követve csokorminták is megjelentek. Ahogy a vidék hímzőkultúrájának jellemzőjeként általában a változa­tosságot emeltem ki, igaz ez az egyes tárgyféleségek, sőt gyakran ugyan­azon darab esetében is. A szálszámoláson alapuló és szabadrajzú, a kü­lönböző öltéstechnikájú, színezésű hímzések együttes alkalmazása na­gyobb mesterségbeli tudást, kiérleltebb ízlést kíván (DOMANOVSZKY Gy. 1981:1.163). Az eredményt illetően egyaránt találunk az emlék­anyagban jó és rossz példákat. Végezetül egy felsorolás a hímzéssel díszített tárgyféleségekről, ami a hímzőgyakorlat intenzitását jelzi: a női ingek kézelője, ujjfodra; különö­sen figyelemre méltók a bő és a keskeny kötények, valamint a férfi-, el­sősorban a vőlegényingek eleje, gallérja, kézelője; a ház ünnepi öltöze­téhez tartozó lepedők (az újabb gyakorlatban az ágy hosszában futó ol­dal mentén is mintázva), abroszok, kendőfélék. E vászonneműkön túl kivarrták a gyolcsból készült szűk ujjú ingek ujjvégét, a klottsurcok alját. A megye dél-keleti szögletének kendőféleségein, ingvállak ujjfodrán is­mét feltűnik a gyolcsra varrt fehérhímzés (GÖNYEY S. 1938:154-156). 268. Lepedő részlete. Kendervá­szon alapon szabadrajzú fe­hér lyukhímzés. Kazár, 1925. PM 71.22.2.

Next

/
Thumbnails
Contents