Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

PARASZTI SZŐTTESEK ÉS HÍMZÉSEK Kapros Mária

resztben és mindig a felső volt a szélesebb; az együtt alkalmazott mintacsíkok formai összehangolására nem törekedtek. Vászonkendőkön, lepedőkön, abroszokon a díszítményt ugyancsak a textília keskenyebb oldalaival párhuzamosan vezették, feltűnő, hogy egyazon darab két vége sokszor eltérő mintájú. Az utóbbi vászonneműknél szokássá vált, hogy az anyagszélek összedolgozása mentén is keskeny csíkmintát hímeztek végig. Amikor azonban az így két irányból vezetett hím találkozott, nem szerkesztették sarokmintává. Szólnunk kell még a klottszakácskák - vászonkötényeknél valamivel később kialakult - hímzéséről, amely ugyancsak szabadrajzú, de a fekete alapra tarka színösszetételben varrták. E hímzések korai, első világháborúval záródó szakaszából kevés emlék áll rendelkezésünkre, így Manga János megfigyeléseire támaszkodunk (DAJASZÁSZYNÉ DIETZ V.-MANGA J. 1954:11). Akkor a díszítmény rajza erőteljesebb, egyénibb, keresetlenebb volt, a mintakincs közelebb állt a vászonkötényekéhez. Az újabb, klott mellett már fekete selyemből is készült kötények mintáihoz a két világháború között szívesen merítettek ötletet újságok kézimunka mellékleteiből (FLÓRIÁN M. 1966:13). Az első időszak szabadabb színösszetételét mechanikus színhasználat váltotta fel. Módosult a technikai kivitelezés is: a mintát selyempapírra rajzolták, a kelmére ráfércelt papír szerint varrtak, végül a feleslegessé vált papír-részeket letépkedték. Az 1940-es évektől, mint újdonsággal, a házaló matyó asszonyok portékáinak hatásával kell számolnunk. A helyi karakterüket mindinkább elvesztő, műselyemmel kivarrott hímzések divattá váltak az ugyancsak fekete klott, selyem és posztó fejkendőkön is. Az elmúlt két-három évtizedben készült szakácskák hímzésének összhatását pedig alapvetően meghatározza a harsány színárnyalatú kasmillon vagy más hasonló műszálas pamutok használata, a minták felnagyítása és a hímzés közé varrott fiitterek megszaporodása (KAPROS M. Varsány, 1995). A Karancs-vidék nagyobb tömbjének korán polgárosodó viseletében csak a gyári gyolcsra varrott fehérhímzésnek (itt slingellésmk hív266. Lepedő sifonból slingelléssd díszítve (részlet). Etes, 1920 körül. PM 80.9.1.