Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

PARASZTI SZŐTTESEK ÉS HÍMZÉSEK Kapros Mária

lepedőhímzések egyes vidékeken tovább fennmaradtak, megérvén a 20. századot. így történt Érsekvadkerten is, és a községet e hímzések alapján tartja számon a hímzéskutatás (FÉL E. 1982:405). Itt a levegősen megszerkesztett, nagy méretű virágtövek többnyire mértanias peremdíszen sorakoztak egymás mellett a lepedők egyik keskeny oldala mentén, egy vászonszélre kettő, esetleg három került belőlük. Térkitöltőként laza kompozíciós rendben állatalakokat, egy-egy mértanias motívumot, kisebb léptékű virágtöveket varrtak közéjük. A díszített felületet az új ízlés jegyében szélesítendő, a vászonnemű közepe irányába egy újabb, tömött geometrikus csík került, aminek immár mindkét oldalára virágtöveket állítottak, az egynézetű minták egyik sora így fejjel lefelé fordított. Van példa arra, hogy ugyanazon darabon a cifra szélesítésének e módját még egyszer megismételték. A díszítés ilyen mértékű és megvalósítású felnagyítása szükségszerűen a kompozíció szétesésének irányába hat. A lepedők másik keskenyebb végének díszítése szerény, olykor csak jelzésszerű. A hímzőfonal piros, mindössze apró mintaelemeket, például az állatalakok szemét varrták kékkel. A régebbi gyakorlatot őrző példányok szélére fehér subrikált vagy vagdalásos mintacsík is került. Egyidejűleg azonban készültek a községben csak fehérhímzéses vászonlepedők is, részben metéléses technikával, részben pedig olyanok, amelyek díszítménysávját subrikált, valamint szálirányú laposöltéssel varrott csíkminták egymásutánja adja. Továbbá előfordult még kakasos ágyszélire való, ahogy itt a keskenyebb díszlepedőket nevezték. Végül meg kell említenünk a gyolcslepedőket is, amelyek szabadrajzú fehérhímzése a fej- és vállkendők díszítését idézi. A nagyobb becsben tartott kivarrott lepedők mellett, kisebb rangúnak számító ünnepi alkalmakkor szőttes cifrájú változatokat terítettek fel. És akkor még csak a lepedőkről szóltunk. A lakás további vászonneműit a szövött díszítés jellemezte, bár előfordult a piros keresztszemes lepedők stílusában hímzett abrosz is. A férfiingek elejének, női ingvállak kézelőjének keresztöltéses hímzése mindössze színezésében hasonlít a lepedőkére, de a kék itt nagyobb szerepet kapott. Az egyszerű keresztszemmel varrott minták aprólékosabbak, nemcsak azért, mert vékonyabb vászonfajtára készültek, hanem azért is, mert egy öltéssel csak két anyagszálat fogtak át, amazok háromszálasán varrt gyakorlatával szemben. Az ilyen, mértanias vagy stilizált megfogalmazású keskeny csíkmintákat, a monogram betűi közé varrott apró motívumokat megyeszerte megtaláljuk. Ugyancsak szélesebb körben elterjedt díszítésmódot képvisel gyolcskendőik szabadrajzú fehérhímzése. íme egy vázlatos kép egy nógrádi község textildíszítő gyakorlatáról a 19. század végén. Másként alakult az új ízlés szellemében a keresztöltéses lepedőhímzés Érsekvadkertről délre eső néhány községben, ahol még az 1920-as években is készültek ilyen példányok. Malonyay „Rétság vidéki keresztszemes hímzés"-ként ír róla (MALONYAY D. 1922:96-97), az újabb kutatások alapján a Romhány vidéki megjelölés pontosabb. Amíg Érsekvadkerten a megszokott motívumokat ismételték szinte már az unalomig, itt fogékonyabbnak mutatkoztak a mintakincs meg-