Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

PARASZTI SZŐTTESEK ÉS HÍMZÉSEK Kapros Mária

század fordulóján szorította háttérbe az egyszerű keresztszem. Történeti adat is erősíteni látszik e hímzések korábbi eredetét: már 1820ban „avitt lepedő"-t említenek „veres czérnával kivarrva" egy romhányi zsellér hagyatékában (ZÓLYOMI J. 1996b: 175). Romhányban piros keresztöltéses hímű lepedőket még a 20. században is használták. A levéltári források említést tesznek lepedők csipke díszítéséről (ZÓLYOMI J. 1996b: 174). Az adatok értelmezéséhez segítségül hívva a múlt századi tárgyi emlékeket, a csipke lehetett a vászonszéleket összefogó kötés, a szegődísz, illetve alkalmazhatták fő díszítményként is, a lepedő egyik keskeny végében keresztben betétként bevarrva. Általánosan elterjedt a vert csipke volt, de betétként a - részint már hímzésnek számító - rececsipkét használták. E javarészt háziipari készítésű csipkéket a tőlünk északra eső vidékekről közvetítették kereskedők (SZMIK A. 1925; PALOTAY G. 1947; SCHRÄM F. 1968:681; ZÓLYOMI J. 1996b: 176). Az eddig felsorolt hímzések technikai kivitelezésük, színezésük, motívumkincsük, kompozíciós sajátságaik alapján beleilleszkednek abba a képbe, amit a régi stílusú hímzésekről tart számon a népművészetkutatás. E megjelenésükben tartózkodóbb hatású hímzések még közelebb álltak a nemesi és polgári réteg ízléséhez, s nagyobb tájak, sőt országrészek hímzőgyakorlata egységesebb képet mutatott. Ezzel szemben az újabb stílusú hímzések - nem véletlenül használják a kutatók rá a parasztstílusok megnevezését is - egy gyökeresen másfajta, parasztos ízlést testesítenek meg a színek, formák tobzódásával, az egyre nagyobb felületet borító, zsúfolt díszítményeikkel (HOFER T.-FÉL E. 1975:34-42). Mindehhez a nógrádi gyakorlat szerényebb kvalitású példákkal szolgál (FÉL E. 1982). Szemléletesen reprezentálja viszont a változásnak azt a sajátosságát, hogy szűkebb tájak helyben készült hímzései karakteresen elválnak szomszédaikétól. 241. Recebetét részlete lepedőből, fehér, piros, kék színnel mintázva. Érsekvadkert, 19. század második fele. NM 107826. A felvétel készítője nem azonosítható (Néprajzi Múzeum nyilvántartási archívuma)