Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

PARASZTI SZŐTTESEK ÉS HÍMZÉSEK Kapros Mária

Hímzéseink legkorábbi rétegébe tartoznak a szakirodalomban „tót hímzés"-ként számontartott kakasos lepedővégek. E lepedőfiókként alkalmazott, többnyire lenvászon betéteken szálszámolásos laposöltéssel kivarrott, profilba állított madarak sorakoznak, a vagdalásos mintázás itt a hátteret tölti ki. Az utóbbit mindig fehér pamuttal, az állatalakokat pedig színes selyemmel hímezték. Nógrádból egyaránt maradtak fenn egyszínű (fehér, sárga) és több színnel (zöld, rozsdavörös vagy rozsdabarna, több árnyalatú sárga) varrott példányok, a javarészt fakult selyemfonál eredeti színe azonban nem mindig állapítható meg pontosan. A kutatás régen tisztázta, hogy az ilyen hímzéscsíkok az északi bányavárosok hímzőműhelyeiben készültek nagy számban, s a vándorkereskedelem, a gyolcsos tótok, csipkárok közvetítésével már a 18. század során elterjedtek szinte az egész akkori Magyarország területén (PALOTAY G. 1947). így bár a Nógrádból ismert legkorábbi adatolt példány 1800 körüli, hasonlók meglétével bizton számolhatunk ezt megelőzően is. Talán ilyen hímzésekről van szó az 1810-es évek kárlistáiban szereplő „Selyeméi varot", „selyem várással" készült lepedők (ZÓLYOMI J. 1996b: 175) esetében. A 19. század közepétől megyénk nyugati és középső területeiről viszonylag sok piros, ritkábban piros és kék fejtővel kivarrott keresztöltéses lepedő maradt fenn. Ezeknek díszítése is korábbi gyökerekre 238. Halottas lepedő részlete kakasos mintájú, Felvidéken készült hímzett betéttel. Szélén és a vászonszélek között pamutból vert csipke. Szügy, 1800 körül. PM 63.34.8.