Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

PARASZTI SZŐTTESEK ÉS HÍMZÉSEK Kapros Mária

a fő díszítmény széles sávja. A párna oldallapjain vidékenként eltérően kisebb vagy nagyobb számban, ritkásan futottak a csíkok. A párnaoldal megkomponálásának két alapelve volt: egy szélesebb és egy keskenyebb mintasáv váltogatása, avagy a huzat nyílása irányában egyre egyszerűsödtek, esetenként ritkultak is a minták, a szövő „elpengette a cifrát". Eltért ettől a halottas fejelek, megformálása. Ezeknek a ravatalon látszó mindkét végét, legtöbbször különböző mintázással, szélesen díszítették. A felső oldallapon az egyenletes ritmusban beszőtt, keskenyebb hímek elrendezésében, összeválogatásában szimmetriára törekedtek. A háton viselt négylábú tarisznyák az egy szél vászonból varrott, közel négyzetes formájú zsák négy sarkára rögzített kötőmadzagról kapták a nevüket. Kiemelt ünnepélyességű változataik a búcsús- vagy szentkútyi tarisznyák különösen nagy gonddal készültek (PALÁDIKOVÁCS A. 1976:182-186). Külső oldalukon sűrűn sorjáztak a széles mintasávok, elrendezésükben háromféle elv érvényesült: a tarisznya aljától a szája irányába egyszerűsödtek, keskenyedtek a mintacsíkok; a középső - többnyire legszélesebb - cifra két oldalán szimmetrikusan következtek a további sorminták; avagy mintakendőre emlékeztetően, különösebb rendszer nélkül szőtték bele kevés fehér közzel a különböző mintákat. A tarisznyák hátoldalát egyszerűbben, ritka csíkozással díszítették. A megyén belül kirajzolódnak kistáji szőttesstílusok, amint arra egy-egy helyi sajátosság említésével már utaltam. Jelentősebbek az őr233. Búcsústarisznya piros, szimmetrikus elrendezésű, mértanias mintázással. Hugyag, 1906. PM 153-1948.