Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

PARASZTI SZŐTTESEK ÉS HÍMZÉSEK Kapros Mária

227. Törülköző (részlet). Kevés zöld és kék gyapjúszállal ke­vert, piros szedettes mintázá­sának alsó sávja keresztsze­mes hímzés alapján készült, középső díszítményét szám­sor képezi. Őrhalom, 1920 körül. PM 50.153.1. nagyobb, ott tömör, itt laza összhatású díszítmény képezve. Érsekvad­kerten pedig a nagyobb közzel beszőtt, sűrű mintázatú sávok számát növelték az abrosz, lepedő végeiben. Viseletdarabok közül szőttesként a kötény érdemel figyelmet. Az al­jához közel futó, egyszerű mintával díszített, keskeny vászonkötény je­lenti az alaptípust, amelynek utóbb helyi divat szerint különböző válto­zatai alakulhattak ki (Regufy A. 1975:27, 115; PÁPAI K. 1891:235). Rimóc körzetében szélességüktől függő számban szaporították a szedet­tes mintasorokat a szakácska alsó szélétől indítva (DAJASZÁSZYNÉ DIETZ V.­MAN G A J. 1954:9; FLÓRIÁN M. 1966:52-53). A somos­kői gangák aljához, vendégrojt közbeiktatásával toldották hozzá a sű­rű mintázatú, ripszbe szőtt vászoncsíkokat, akár hármat is egymás fö­lé. A Zagyva völgyében ugyancsak külön volt megszőve a széles min­tázott csík, amit itt betétként, csipkével keretezve, kevéssel a kötény középvonala alatt toldottak be keresztben (GÖNYEY S. 1938:147; DAJASZÁSZYNÉ DIETZ V.­MANGA J. 1954:18). Az őrhalmiak Gyöngyösbokréta szereplések révén országszerte híressé lett szakács­kainak utóbb már szinte egész felületét szövött mintázás borította.

Next

/
Thumbnails
Contents