Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

PARASZTI SZŐTTESEK ÉS HÍMZÉSEK Kapros Mária

zépre szőtték be először, a perem irányába szorítva korábbi divatú elő­deiket. Egyidejűleg a lépett minták vették át a csíkok tagoló szerepét, végül ezeket is szedett mintákkal cserélték fel. Az eredmény széles, ta­golatlan díszítménysáv lett, elvesztve a szőttes mintázás sajátos szer­kezeti ritmusát. A szőttes minták kizárólagos vagy uralkodó színe a piros. Sötétebb, bordóba hajló tónusának egykori meglétére szórványosan utal az em­lékezet, a fennmaradt tárgyi anyagban azonban ez már csak helyi íz­lést tükröz, például Hugyag esetében. Hagyományos kísérő szín a kék. Szélesebb csíkot, önálló mintasort nemigen szőttek vele, szerény lép­tékű alkalmazása egy-egy mustra, vagy az egész díszített felület szim­metriájának kiemelésére szolgált. Általános sötétebb árnyalata. Vilá­goskéket Kazár térségében használtak, másutt szórványos előfordulá­sát inkább a kereskedelem adott kínálatával magyarázták. Ugyancsak elszórtan adódik példa a piros-fekete színpár alkalmazására, inkább a szlovák betelepülés érintette falvakból. Tájanként kisebb időeltolódá­sokkal a 19-20. század fordulóján feltűnt a zöld, sárga, rózsaszín hasz­nálata, de csak visszafogott léptékben. Szembeszökő kivétel az őrhal­mi csoport, ahol a harsány színű tarka gyapjúfonalak egyre meghatá­rozóbbá váltak, főleg a lepedők, párnahuzatok díszítményének össz­hatásában. Itt a gyapjú már említett beszerzési nehézségei a színezés szempontjából ellentétes következményekkel jártak: vagy a berliner szőrnél megszokott, rikító árnyalatokban kerestek másféle fonalat az üzletekben, vagy lemondva a színezésről, a továbbiakban kizárólag pi­rossal szőtték a cifrát. A késői fázist megért szőttesgyakorlatban má­sutt is jelentkezett az erőteljesebb színesedés. Szórványosan volt pél­da az ún. broché szövéstechnika alkalmazására (KAPROS M. Sóshartyán, 1996), amikor a gyapjúvetüléket nem vezették végig a vá­szon szélességében, így az egy sorba kerülő motívumok különböző szí­nűek lehettek. Az alapanyag, a készítésmód, a minták kiválasztása, a színezés mel­lett egy-egy vidék szőtteskultúrájának - s igaz ez a hímzések esetében

Next

/
Thumbnails
Contents